Nemcsak a posztszovjet térség, hanem egész Európa egyik legnagyobb bombázó-repülőtere adott otthont az idei, 8. Finnugor Világkongresszusnak. A rendezvényt ugyanis az Észt Nemzeti Múzeumban tartották, amely az egykori repülőtér létesítményeit és kifutópályáját felhasználva öt éve működik interaktív múzeumként. Itt kapott otthont a világ legnagyobb állandó finnugor etnográfiai kiállítása is.
A rendezvény szervezői a pandémia miatt tavalyról az idei nyárra tették át a találkozót, de az orosz hatóságok a pandémiára hivatkozva azt tanácsolták az Oroszország területén élő különböző népek vezetőinek és kutatóinak, hogy ne vegyenek részt a kongresszuson. A háttérben meglévő orosz–EU feszültség is rávetette árnyékát a kongresszusra.
A finn köztársasági elnök, Sauli Niinistö megszólalásában kínosan kerülte a „kényes” kérdéseket, a klímaváltozást tartotta legfontosabbnak kiemelni a sarkkör közelében élő uráli népek életében.
Jót hoz az együttműködés
Áder János magyar köztársasági elnök viszont utalt arra, hogy a Finnugor Világkongresszus mint szervezet kifejezetten az Orosz Föderációban élő finnugor népek kezdeményezésére, jó szándékú, egymással rokoni kapcsolatban álló nemzetek békés együttműködéséből született, aminél az összefogáshoz az alapot az egymás iránti bizalom szolgáltatta.
Áder János – tulajdonképpen a Magyarságkutató Intézet kezdeményezését felhasználva – arra is felhívta a figyelmet, hogy az elmúlt majd három évtizedben számtalanszor megtapasztaltuk, mennyi jó származhat a finnugor népek együttműködéséből, amelynek szemléltetésére a magyar köztársasági elnök a következő példát hozta fel: néhány magyarországi szakember 2016-ban megkereste az Észt Tudományos Akadémia akkori elnökét, Richard Willems urat, akiről tudták, hogy a világ egyik vezető populációgenetikai kutatóközpontját hozta létre Tartuban. A magyar kutatók egy hipotézisük ellenőrzéséhez kérték észt partnereik segítségét. Feltevésük lényege az volt, hogy a középkori feljegyzésekből ismert, egykori Magna Hungaria mai területén, vagyis a Káma és a Volga folyó vidékén élő közösségek génkészletében talán fellelhető még olyan elem, amely alátámaszthatja a magyarokkal való távoli rokonságot.
Az észtek hatalmas adatbázisa és kiváló módszertana sikerre vezetett, a magyar kutatók hipotézise pedig igazolást nyert. Kiderült, hogy a megvizsgált genetikai alcsoport összesen három területen lelhető fel Eurázsiában: a Kárpát-medencében, Tatárföldön a hantik és manysik között, és kifejezetten magas arányban, 50 százalék körül fordul elő egyes baskír régiókban. Vagyis észt–magyar összefogással sikerült megtalálni a keleten maradt magyarok nyomait, méghozzá egy olyan nép, a baskírok között, akik 1996-ban maguk is küldtek delegációt a második világkongresszusra Budapestre – derült ki Áder Jánosnak a világkongresszus küldöttei
számára küldött videóüzenetében.
A lívek a jó példa
Sokkoló meglepetést azonban mégis a lett elnök, Egils Levits okozott, aki most a Lettország területén élő, legkisebb, a teljes felszívódás határán lévő, amúgy az ország középkori névadójának számító Livónia lakóiról, pontosabban a lív közösségről beszélt. (Bár több százan tartják magukat lívnek, de csak néhány tucatnyian beszélik a nyelvet anyanyelvükként – a szerk.)
Egils Levits elmondta: a lettek hosszú évszázadok óta élnek együtt a Balti-térségben a finnugor népekkel, a finnekkel, az észtekkel és a lívekkel. A lettországi lívek a mai lett nyelv és kultúra ősi létrehozói közé tartoznak. A lívek hagyományai hozzájárultak ahhoz, hogy kialakuljon a lettek identitása az európai kulturális térben. E közösség létét 2014-ben a lett alkotmány is rögzíti, és a Lett Köztársaság Alaptörvényének preambulumába is belefoglalták.
Az államnyelvről szóló törvényben szintén rögzítették, hogy a lett állam kötelessége a lív nyelvnek mint őshonos nyelvnek a védelme és fejlesztése. Ez azt jelenti, hogy a lettországi lívek örökségének tanulmányozása és gondozása a lett állam feladata. A lívek szülőföldje, Lettország magára vállalta a második őshonos népe feletti gondoskodás feladatát. Intézményeket alapítottak, hogy ezt a feladatot ellássák. Három éve, a lett állam megalakulásának századik évfordulóján létrejött a Lett Egyetem Lív Intézete. Az ENSZ égisze alatt jövőre induló, a Világ Őshonos Népeinek Nemzetközi Évtizede elnevezésű programba lett és lív képviselőt egyaránt küldtek.
A finnugor népek közösségében szükség van minden, még a legkisebb hangra is! Hadd szóljon a lív és lett hang a finnugor népek kórusában! – mondta a lett elnök.
Kersti Kaljulaid észt elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyelv a nemzeti identitás legfontosabb alkotóeleme. Amennyiben valamely másik nyelv befolyása annyira erőteljessé válik, hogy az emberek lemondanak arról, hogy saját anyanyelvükön beszéljenek, hogy azon tanuljanak, komoly veszély lehet. Az elmúlt száz esztendőben a finnugor nyelvek többször is voltak ilyen helyzetben.
„Ha a saját anyanyelvünkön való megszólalás szégyenérzetet kelt, az a nemzettudat sérülésének az első lépcsőfoka. Sajnos, néhány finnugor nép nyelvi és kulturális tere vészes mértékben zsugorodik, csökken az ezeken a nyelveken beszélő emberek száma, ami annak a következménye, hogy az anyanyelvi oktatás tere és a nyelvhasználat köre egyaránt szűkül. Nem békélhetünk meg e jelenséggel szótlanul. (…) Legyen valamennyiünk, de főként az államisággal rendelkező finnugor népek közös gondja az őshonos népek nyelvének a megőrzése és a fejlesztése” – jelentette ki az észt elnök. (Gecse Géza/index.hu)
