Farkas Réka
Vádaskodástól, személyeskedéstől sem mentes csörte alakult ki az elmúlt napokban annak kapcsán, hogy hányan dolgoznak minimálbérért Háromszéken. A nyári uborkaszezon állóvizeit megrengető bombát Kelemen Tibor, a munkaerő-ügynökség igazgatója robbantotta, aki arról nyilatkozott, hogy megyénkben a munkavállalók 75 százaléka csak a kötelező bérminimumot keresi meg, majd jött a gazdasági szakember RMDSZ-es képviselő, Miklós Zoltán, aki adatokkal alátámasztott közleményben állította a Kelemen által mondottak ellenkezőjét. Ember legyen a talpán, aki eligazodik ebben az összevisszaságban.
Lehet csűrni, csavarni, különböző módon értelmezni a statisztikákat, ám az tény, Kovászna megye továbbra is a sor végén kullog az átlagfizetések országos listáján. A statisztikai hivatal idei évre vonatkozó összesített adatai szerint nálunk a nettó átlagkereset 2680 lej, jelentősen kisebb, mint a 3019 lejes országos átlag, és szinte feleakkora, mint amennyit a listavezető fővárosban (4535 lej) vagy az ugyancsak élen járó Kolozs megyében (4118 lej) keresnek. A 37. helyen szerepelünk a 42 megye listáján, és ez túlzott elégedettségre nem ad okot. Az is köztudott, hogy eme átlagot jelentősen javítja az állami alkalmazottak bére, amely az elmúlt években nagymértékben nőtt. Ha mindezt számba vesszük, nem is olyan hihetetlen Kelemen Tibor állítása, főként, mert utóbb kiderül, ő a magáncégek alkalmazottainak adatait vette számításba, mondandója az ott dolgozók kétharmadára vonatkozott. De tulajdonképpen az is elegendő, ha saját pénztárcánkba pillantunk, nem állami alkalmazottként többségünk bére közelebb áll a minimumhoz, mint az átlaghoz.
Bűvészkedhetünk a számokkal, ahogy azt Miklós Zoltán teszi, bebizonyíthatjuk, hogy a 49 229 háromszéki alkalmazott több mint 70 százaléka a minimálbér fölött keres, megállapíthatjuk, hogy az itteni helyzet jobb, mint az országos átlag, sőt, ezért meg is dicsérhetjük a megyei vállalkozókat, ám ez aligha változtat a sokunk által naponta megtapasztalt tényen: a mindennapi nehezebb-könnyebb munkával megkeresett összeg lassan semmire sem elegendő, az árak szaporán növekednek, a bérek pedig jó, ha szinten maradnak. Éppen ezért rendkívül furcsa az RMDSZ-es honatya felhorgadása, melyhez több állami hivatal szintén RMDSZ által nevesített vezetője is csatlakozott, az ipari kamara elnöke például azt bizonygatja, hogy a háromszékiek több mint fele az átlagbér fölött keres. Furcsa és meglepő érvelések egész sora látott napvilágot, melyek nem fényt hoztak, csak a homályt fokozták, mert ugyan hogy lehet megyénk jóval az átlag alatt, ha a munkavállalók több mint fele az átlag fölött keres?
Tulajdonképpen teljesen mindegy, mit mutatnak a statisztikák, mit állítanak a tisztes jövedelemmel rendelkező elöljárók, ha az itt élő és dolgozó emberek többsége úgy érzi, minimálbére vagy csekéllyel afölötti fizetése semmire nem elég. Félő, hogy az RMDSZ-es képviselő aggodalmával ellentétben nem Kelemen Tibor nyilatkozata mérgezi a közhangulatot, hanem az a tény, hogy 31 évvel a rendszerváltás után nagyon sokan 500 eurónyi fizetésből kénytelenek megélni.
