Nem ritka az sem, hogy ezeket már a bevezetés, alkalmazás vagy lebonyolítás előszobájában hangos háborgás, elégedetlenség övezi, majd kivitelezői részről szorgos maszatolás, visszatáncolás. Mindezeknek köszönhető az is, hogy a nyárközépi lankadtságban egy amúgy banális kérdés – az elektronikus személyi igazolványok körüli cécó – képes lázban tartani a közvélemény egy részét, sőt, elég komolyan felkorbácsolni az indulatokat némely körökben. Olyannyira, hogy a belügyminisztérium, melynek elviekben mától útjára kellett volna engednie Kolozsváron kísérleti jelleggel az első kártyák kibocsátását, már arról regél, hogy bizony ők eleget szeretnének tenni a háborgó polgárok elvárásainak. Érkezik tehát a jól bejáratott egyet előre, kettőt hátra módi, ami amúgy elkerülhető lett  volna, ha nem az utolsó száz méteren, a bevezetés előtt mutatják meg a nagyérdeműnek, miről is szól az e-személyi, illetve annak alternatívája. De miért is tették volna, hiszen a vonatkozó jogszabályt csak tavaly fogadta el a kormány.

A végrehajtók akrobatikája mellett az ortodox egyház és egyes politikusok, alakulatok háborgása is megér egy misét, amint az is, hogy hatására még egyértelműbbé vált az egész idevágó honi szabályozás kuszasága. A romániai közgondolkodás igen szomorú példája, amit a bírálók legvehemensebben felrónak az e-személyik kitalálóinak, éspedig, hogy a trikolór hiányzik a kártyáról (a címer nyilván ott van), illetve, hogy a nemre vonatkozó rubrikában micsoda gyalázatot követtek el. Előbbi kapcsán kérdés, hogy a nemzeti identitás egy plasztiklapra felfestett három színtől függ-e. Utóbbi pedig gyakorlatilag egy lényegtelen kérdés, hiszen mint kiderült, a kormányhatározat – az európai uniós előírásokkal szembemenve – nőre és férfire szűkíti le a választási lehetőségeket a nemek esetében, így elég nehéz lenne a transzgender eszmék „becsempészését” elkövetni az e-személyivel – amint azt egyes politikusok máris szorgosan vizionálják.

Az egész hercehurcát ugyanakkor nem is a felsoroltak teszik igazán abszurddá. Egyszerűen elképesztő, hogy sem a bírálókat, sem a döntéshozókat nem aggasztja, mekkora bonyodalmat okozhat majd, hogy az e-személyikkel párhuzamosan a „csipmentes” klasszikusok is forgalomban lesznek. Az sem izgat különösebben senkit, hogy a klasszikus változat idővel milyen hátrányokkal járhat, vagy hogy az elektronikusnak egyebek mellett egészségügyi kártya szerepet is szánnak. Lényeg, hogy az összeesküvés-elméletek hívői, a csipfóbiások, az elvakult nemzetféltők, az ortodox egyház, és még ki tudja, ki, elégedettek legyenek, a többit majd eltáncolják valahogy.