Az ortopédia – csontgyógyítás, a mozgás képességének visszaadása, a beteg talpra állítása, protézisek beültetése – precíz orvosi munka, kimerítő, hosszú műtétek sora.
Dr. Szmolka István tízezer beavatkozás után is nagy türelemmel magyarázta az ízületi protézis műtéti sikerének titkát, a mérnöki pontossággal bemért szögeket, síkokat.
Ő végezte el Sepsiszentgyörgyön az első térdprotézis-beültetést.
Mindig a legjobb megoldást kereste a beteg felépülésének érdekében. Negyven éven keresztül gyógyított a sepsiszentgyörgyi kórházban.
Legalább ennyi ideje ragadta el a fotózás élménye, ami számára „azt a felüdülést” jelentette, „amit az oázis egy karaván számára a sivatagban”, és közben profi természetfotósként ismerhette meg a hazai és külföldi közönség. Többször díjazták munkáit itthon és külföldi kiállításokon.
A tökéletes pillanat megörökítése, a természetszeretet, ismét a munka, a család, és közben állandó, konok küzdelem a betegséggel. Így teltek az évek.
Utolsó beszélgetéseink során a kórházi betegellátás miatt aggódott, a javulásban reménykedett. A járvány zűrzavaros esztendeje megviselte, de nem adta fel terveit.
Maradt a család és a művészet.
Mára ez is elfogyott…
Szőcs Géza soraival biztatnám:
„Mikor átlép az ember
a földalatti térbe
beleolvas az Isten
a fölnyíló levélbe.”
Hiszem, hogy Szmolka István levele rendben van.
Dr. Antal Álmos
