Kelemen Tibor igazgató és Miklós Zoltán parlamenti képviselő nyilvános vitája a háromszéki bérek helyzetéről (egyébként a vitába Édler András György kamaraelnök is beszállt, cáfolva a munkaerő-ügynökség vezetőjének állításait, miszerint a háromszéki munkavállalók 75 százaléka minimálbérért dolgozik) egy általánosabb problémára is rávilágít.
Nevezetesen arra, hogy rendkívül hadilábon állunk a hiteles, könnyen értelmezhető információkkal. Mi több, a különböző adatokat gyűjtő és feldolgozó hivatalok, minisztériumok adatai és következtetései is – enyhén szólva – ellentmondásosak.
Ha csupán a hazai statisztikai rendszer számsoraira, netán következtetéseire gondolunk, nehéz kihámozni a közérthető információkat, ráadásul a helyi adatokat is több hónapos késéssel hozzák nyilvánosságra. Arról nem beszélve, hogy egyik alapvető elsődleges forrásuk a kiválasztott cégek kötelező jelentései. Könnyen belátható, hogy ez utóbbi módszer az adatok hitelességét kérdőjelezi meg, hiszen a kiválasztott cégek könyvelőire hárul a korántsem könnyű pluszmunka. Egy ilyen jelentés ugyanis többoldalas táblázatok kitöltését feltételezi, legtöbb esetben olyan adatokkal, amelyek más állami hivataloknál (például az adóhatóságnál) intézményi szinten jóval könnyebben és főleg az adatsorok valóságtartalmát tekintve hitelesebben beszerezhetők lennének.
A hivatali statisztikák dzsungelében tehát eleve nehéz eligazodni, hát még akkor, amikor – mint a jelen vita kapcsán – egyéb szempontok, netán érdekek is befolyásolhatják az értelmezést. Így az eleve hamisított statisztikák korát magunk mögött hagyva, amíg az illetékesek tisztázzák az ellentmondások okát, nem tehetünk mást, mint adomázunk. Állítólag Winston Churchill mondta: „Abban a statisztikában hiszek, amit én hamisítottam meg.”
