Az igazságszolgáltatás függetlensége a valódi demokráciák egyik alapköve, amit állítólag Romániában is letettek 1989 decembere után, csakhogy ami ráépült, az inkább torzó, a tisztességes eljáráshoz való jogot főleg a filmekből ismerjük.
Van előrelépés, hogyne: többször módosították a büntetőjogot, a bírák elmozdíthatatlanságot és különnyugdíjat kaptak, létrehoztak korrupcióellenes-maffiaellenes és ügyészségellenes ügyészséget is, de ez utóbbit megszüntetik, mert a szakmabeliek és az Európai Unió hozzáértői is fölöslegesnek ítélik. Nem csoda, két év alatt 15 millió lejt emésztett fel, és senkit sem helyezett vád alá, különben is Dragnea hozta létre, hogy megszabaduljon a börtöntől, de neki sem sikerült. Ez is jelzi, hogy nálunk minden ügyész és bíró hivatása magaslatán áll.
Léphaft Pál karikatúrája
Néhányat ugyan elítéltek közülük is, de hát ők csak a szabályt erősítő kivételek, és lám, nem maradtak büntetlenül. Abból, hogy ki marad büntetlen, sejthetjük, hogy hátulról, nem is igen rejtőzve ki irányítja Justitiát: 2021 elején még nincs ítélet az 1989-es „forradalom”, az 1990 júniusi bányászjárás, a 2015-ös Colectiv-tűzvész és Gabriel Oprea volt belügyminiszter perében, bár ezeknek legalább nekifutottak, miközben Marosvásárhely fekete márciusát szépen szőnyeg alá seperték; és van, amit az elévülés „oldott meg”, például a Microsoft-dossziét. Ezek csak a legvisszhangosabb ügyek, amelyekhez a magyarság még számtalan elveszített vagy lezáratlan eljárást tud hozzátenni: zászló- és feliratperek tucatjait, a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítását, a gyulafehérvári Batthyáneum perének elnyújtását, a székely „terroristák” elítélését, az úzvölgyi erőszakos temetőfoglalást, a Békás-szoros Neamț megyéhez való csatolását – és ez a lista sem teljes, csonka, mint a nekünk járó igazság.
A Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete által kiadott Gúnyhatár – Léphaft-karikatúrák körülírva című kötetből (Illyefalva, 2021, szerk. Ambrus Attila)