Diadalmas nyilatkozatát az idei második negyedévben mért 13,6 százalékos gazdasági növekedésre alapozta, amit természetesen saját érdemének tart: habár méltatta és megköszönte a „drága románok” szerepét is, elsősorban volt pénzügyminiszterként, majd kormányfőként hozott intézkedéseinek tulajdonítja ezt a tavalyi hasonló időszakhoz viszonyított látványos eredményt. Erről árulkodik az a mondat, hogy „ő egyedül volt optimista”, és az is, hogy „betartotta, amit ígért”. És persze ígért most is mindenfélét: két számjegyű növekedést továbbra is, reformokat, felelős, hatékony, stabil államot és jól fizetett munkaerőt.

Itt már meg is állhatunk. A kormányfő a múlt héten azt nyilatkozta, hogy Románia már nem a kis munkabérek országa – ezt pedig arra alapozta, hogy a munkavállalók bő egy százalékának a nettó fizetése meghaladja a havi háromezer eurót. Hát ez szép, de mi lesz a többiekkel, akiknek az aránya 99 százalékhoz közelít? A legfrissebb adatok szerint minden negyedik család pénzgondokkal küzd, nem képes idejében kifizetni a lakásfenntartási számlákat sem (40 százalék késik vele rendszeresen), és majdnem ennyien, 23 százaléknyian vannak, akik egypár napos nyaralást sem engedhetnek meg maguknak. Ennek a több millió embernek a helyzetén nem javított a 13 százalékos növekedés, mert közben a villanyáram és a gáz is 20 százaléknál nagyobb mértékben drágult az év elején és a közepén is, az üzemanyag is napról napra többe kerül, és ezek mindenhová begyűrűznek, a szolgáltatások, és igen, a mindennapi kenyér árába is, amiről Cîțu nem tud semmit, mert állítása szerint nem fogyaszt kenyeret. De milyen kormányfő – és pénzügyér! – az, aki nem tudja, hogy az ország népének alapélelmiszeréből még a gyermekeknek sem jut elég, mert olyan körülmények között élnek sokan, mintha nem a huszonegyedik század egyik európai országában lennénk, hanem valahol a harmadik világban?

A szegénységről nem beszél Cîțu, mert ez a téma besötétítené azt az öntömjénező rózsaszín ködöt, amellyel az utóbbi időben körülvette magát. Nem beszél a hónapról hónapra dagadó államadósságról sem, az energiaárak ősztől várható újabb emelkedéséről sem, a jegybank által előrejelzett inflációt is túlzásnak tartja – nem, a Victoria-palotából minden nagyon szépnek és jónak tűnik, drága románok, akik száz éve nem láttatok ekkora gazdasági csodát. „Jól hangzik, nem?”

Igazán jól hangzik, miniszterelnök úr, csak az a kár, hogy ez a csoda a lakosság túlnyomó részét nem érintette, és nem is fog tovább tartani a közmondásos három napnál, legalábbis egyik, kevésbé önelégült helyettese, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint fele ekkora növekedés lesz tartható.

És ha a mostani nagy bumm alig érződik a családi költségvetésekben, a következő időszak óhatatlanul rosszabb lesz, hiszen egy-két hónap után kezdenek jönni és nagyobbodni a fűtésszámlák is. Jólét nem akkor van, amikor egy százaléknyi munkavállaló jól keres, hanem amikor 99 százalékuknak már nem okoz gondot a megélhetés. Akkor majd lehet ünnepelni, drága országvezetők.