A demokráciaexport véghezvitelében (húsz évig) segítségül hívták a NATO-tagokat, így az Európai Unió tagországait is. Azt már nem is veszik számításba, hogy a célországokban ezért nem mindenki rajong, és az ott élők nem saját hazájukban akarják élvezni a demokrácia gyümölcseit, hanem inkább menekültként Nyugat-Európában.

Az afganisztánihoz hasonló akciók meglehetősen sok pénzt emésztenek fel. Nem csoda, ha a korábbi elnök, Donald Trump papa állandóan azon lovagolt, hogy a NATO-tagországok nemzeti össztermékük 2 százalékát fordítsák honvédelemre, amiből aztán rengeteg amerikai fegyvert vásárolhatnak. (Románia rögtön ugrott és teljesítette az elnök óhaját.) Afganisztánban rengeteg fegyvert és lőszert tudtak felhasználni, így az amerikai fegyvergyártóknak szép hasznuk lehetett a háborúskodásból.

A harcot eredetileg a terrorizmus fészkének gyökeres felszámolására indították, mert a tálibok (az iszlám egyik radikális változatának képviselői) 1996-ban magukhoz ragadták a hatalmat, és uralmuk alatt nemzetközi terrorszervezeteket támogattak. Ez az afganisztáni háború a 2001. szeptember 11-i, az Egyesült Államok ellen elkövetett terrortámadásokra adott visszalövés volt. Most kivonultak, és a tálibok bevonultak.

Azt nem tudni, hogy most Afganisztánban mi fog történni, de már készül a mérleg a „sikeres” húszéves akcióról. Az Egyesült Államok 2442 katonát vesztett, a NATO-kontingensből 1144 katona fizetett életével. Persze voltak járulékos veszteségek is, mert körülbelül 65 ezer afgán katona mellett majdnem ötvenezer civil halt meg és 2,7 millióan menekültek külföldre.

De ez mégiscsak jobb mérleg, mint a vietnami háborúé, amelyben 58 ezer amerikai vesztette életét, és 2 millió vietnami. Aztán Vietnamban a győztesek 200 000 politikai ellenfelet mészároltak le, milliókat zártak átnevelőtáborokba, és másfél millióan mentek világgá.

Most Afganisztánban remélhetőleg ilyesmire nem kerül sor, bár ismét a tálibok veszik át a hatalmat. Azt máris láttuk, hogy azok nem olyanok, mint a húsz évvel korábbiak. Biztos, az amerikai átnevelés hatására ártatlan báránykákká vedlettek át, akik nem fogják támogatni a terroristákat (esetleg úgy szabadulnak meg tőlük, hogy kizsuppolják őket Amerikába). Máris láthattunk egy videót arról, hogy az afgánok vidámparkba járnak, egyáltalán nem félnek a tálib harcosoktól és kedélyesen kocsikáznak együtt.

Most utólag derült ki, senki nem számított arra, hogy a 300 ezer afgán katona, akiket a NATO-erők képeztek ki, puskalövés nélkül áll át a tálibok oldalára. Ebből az a haszon, hogy nem pufogtatják feleslegesen a puskaport, és a fegyverek sem mennek kárba, mert azokat a tálibok tudják használni addig is, míg a mezőgazdaság visszatér a mák és vadkender termesztésére, és felvirágozhat ismét a kábítószergyártás, amiből majd új fegyvereket tudnak venni Amerikától.

Közben a kivándorlókat, akik most el akarnak menekülni, befogadhatná az Egyesült Államok. A török és az európai határokon már ássák az alapokat a kerítésépítésnek. Litvánia a fehérorosz határon kertel, és érdekes módon most ezért nem ítélik el. (A fehérorosz elnököt pedig ki kellene tüntetni, ahelyett, hogy bírálják, mert átengedi az afgán menekülőket.)  

A nagy demokráciák államférfiúi kissé szégyenkeznek és csalódottak az afganisztáni helyzet miatt, mert a titkosszolgálatok és szakértők nem látták előre, hogy mi fog történni. Azt mondják, hogy a Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA (és a többiek) nem mérte fel a kivonulással kapcsolatos következményeket. Végül is az amerikai hírszerzés valóban úgy néz ki, hogy csak az amerikai a kémfilmekben hatékony, a valóságban nem. Inkább az angol James Bondra, a 007-es ügynökre vagy Johnny English-re kellett volna bízniuk az afganisztáni hírszerzést, és ők bizonyosan jobban megoldották volna.