A megnyitón Buzogány László István unitárius lelkész méltatta Fazakas Sándort „őrhelye” megnyitása alkalmával. Egy szüntelenül töprengő, ötletelő, gondolkodó, ezer szálon mozgó mesterember, aki nem hobbiként csinálja azt, amit csinál, hanem hivatásként, szolgálatként – ennek egy utolsó prófétája ő – mondta a lelkész. Az őrhely kifejezést külön méltatta: „Ez itt egy őrhely: múlt-jelen-jövő értékeinek őrhelye. Fazakas Sándor ideállt az őrhelyre, és nem is lehetne jobb helyen” – mondta a lelkész.

Bordás Enikő polgármester a maga során gratulált a megvalósításhoz, hangsúlyozva: fontos, hogy ilyen létesítmények legyenek a község területén. Ráduly István kormánymegbízott, Uzon volt polgármestere beszédében kiemelte: „Az ilyen emberekre, alkotókra, ezermesterekre büszkék voltunk és vagyunk. Ha ezt az értéket nem mutatjuk meg, akkor örökre elvesznek. Fazakas Sándor már korábban megfogalmazta, hogy kiállítaná gyűjteményét, de nem fogadta el a bikfalvi kultúrközpontban felajánlott helyet, most viszont ő maga hozta létre a kiállítást, saját erejéből, akaratából.”

Ezt a termet azért rendezte be, hogy a kézművesektől a termékeket összegyűjtse. Viszont – mivel gyermekkorától gyűjti a régi tárgyakat – a tulajdonában lévő régiségekkel együtt egy élő múzeumot szeretett volna létrehozni. Erre már a működési engedélye is megvan – mondta érdeklődésünkre Fazakas Sándor, céljáról pedig hozzáfűzte: „próbálkozom jót tenni a faluközösségnek, az ifjúságnak átadni ezt az örökséget”.

Fazakas Sándor leginkább csontfaragóként került be a köztudatba, egyike annak a maroknyi faragómesternek, akik a műfaj nehezebb ágát, a csontfaragást választották hivatásként.

Hogyan került kapcsolatba a csontfaragással? – kérdeztük a mestert. „A nyolcadik osztály elvégzése után szakiskolában, Bálint Andrásnál tanultam a faragást, akkor indult meg a népfőiskola. Emellett sok könyvet olvasgattam, így próbáltam ráállni a csontfaragásra. Azért is választottam ezt, mert nekem nem volt lehetőségem, hogy gépeket vegyek, befektessek, anyagra se. Így állapodtam meg a csontfaragásnál”– vallott a kezdetekről Fazakas Sándor.

Az élő múzeum, a kézműves központ nemcsak kis és nagy tételben vásárlók számára érhető el, nyitva lesz a látogatók előtt is. Vargyasról fafaragások, festett darabok, Brassóból kézműves üvegtárgyak, Hargita megyei befőttek, szörpök, Kovásznáról modern kézműves munkák, Csomakőrösről forgácskalapok szerepelnek a kínálatban, és lánya Magyarországról gyapjúból kötött áruval van jelen. Mindezek mellett nyilván a vendéglátó – mert Fazakas Sándor állítása szerint nála mindenki vendég, aki belép a kapun – csontból készült egyedi alkotásai, illetve a saját gyűjteményéből származó régi tárgyak, eszközök is láthatóak.