A vezető kormánypárton belüli, elég gyorsan kocsmai színvonalra süllyedt versengés ugyan a szeptember 25-ei tisztújító kongresszuson véget ér, ám nagy reményeket a következő időszakhoz sem fűzhetünk. Ha Ludovic Orban marad a pártelnök, akkor a kormányfői széket is kérni fogja, ami újabb konfliktusokat vetít előre, és ezek már nem maradnak a párton belül: a miniszterelnök cseréjébe a kormányzás eredménytelenségével amúgy is elégedetlen USR–PLUS is bele fog szólni, de Klaus Iohannis államfő is, aki Cîțu diszkrét, de hathatós támogatásával már másodszor tesz rossz lóra (a nemzeti liberálisok korábbi védence, Alina Gorghiu elnöksége alatt veszítették el a 2016-os választásokat), hiszen a kormányfő hitelessége az utóbbi hetekben nagyot csökkent, és méltán. Népszerűségvesztésében a legkisebb szerepe a 21 éve történt ittas vezetésnek volt – többet ártott az elkenési kísérlete, és még többet, hogy Románia helyzetét teljesen rózsásnak próbálja feltüntetni, holott milliók nyögik nem csupán a járvány okozta válság, hanem az elszabadult energiaárak következményeit is.

Az egészségügyi és az oktatási rendszer hiányosságai csak szaporodtak az elmúlt másfél évben (és nyakunkon a negyedik hullám), a beharangozott reformok pedig sehol sincsenek, ellenkezőleg: a Nemzeti Liberális Párt ugyanúgy hozzá nem értőket nevezett ki fontos tisztségekbe, mint korábban a Szociáldemokrata Párt, jó néhány pártváltót is keblére ölelt, és nem taszította el még a bűnvádi eljárás alatt álló kiskirályait sem, az állami apparátus fenntartásával járó kiadások nem csökkentek, mi több, a pártok juttatásai Florin Cîțu kormányfő (korábban pénzügyminiszter) ígéretei ellenére is nőttek, az igazságügyi törvények visszatérítése a Dragnea előtti mederbe még mindig nem kezdődött el a parlamentben, és nem is ezeknek a céloknak a megvalósításáért folyik a versengés, hanem azért, hogy ki oszthatja majd a pénzt és a hivatalokat.

Remélhetjük persze, hogy szeptember végén lecseng a politikai harc, és utána kezdődik el minden, amit eddig csak ígértek: a négyévi békés építkezés, fejlődés, az állam reformja, az ügyfélbarát ügyintézés, a vállalkozóbarát pénzügyi rendszer, a gyermekbarát oktatási rendszer és a betegbarát egészségügyi rendszer, illetve a korszerű infrastruktúra kiépítése. Csakhogy erre kevés az esély: Orban egy régi vágású politikus, aki már megmutatta, mit tud, a nagy reformerként fellépő Cîțu pedig ugyanúgy építgeti hatalmát, ahogy elődeitől látta, a liberálisoktól tehát előremozdulás nem várható.  Egy év már amúgy is szinte eltelt a négyből, 2023-ban pedig már biztosan nem fog senki semmilyen népszerűtlen intézkedést hozni, mert 2024-ben négy választás is lesz (helyhatósági, általános, európai parlamenti és elnöki is). Mindez a szociáldemokratáknak kedvez, akik anélkül kerülhetnek ismét nyeregbe, hogy bármit is tennének: pusztán a jobboldal gyengesége miatt. És akkor megint ugyanott leszünk, ahol öt éve.