Kövér László szerint a kisebbségi sors immár nemcsak az európai nemzeti kisebbségeket, hanem az európai többségi nemzeteket is fenyegeti. A Magyar Országgyűlés elnöke a marosvásárhelyi vártemplomban beszélt erről tegnap a Vásárhelyi forgatag kulturális fesztivál fővédnökeként a rendezvénysorozat zárónapján tartott ökumenikus istentisztelet után.
A politikus kijelentette: a nagyvilágban és Európában „olyan mélységek örvénylenek, amelyek országokat, nemzeteket képesek magukba rántani, amelyek nemzedékek sorsát képesek tönkretenni, amelyek az emberi méltósággal nem élhető jövő veszélyével fenyegetnek”. Mint mondta, a magyarok a kisebbségi léttel azonosítják a politikai alávetéssel, gazdasági kifosztással és nemzeti megaláztatással járó sorsot. Szerinte Európának azért is kellene foglalkoznia a nemzeti kisebbségek ügyével, mert a kisebbségi sors Európa bármelyik államának bármelyik nemzetét utolérheti. Mint mondta, a külhoni magyarok egy évszázada küzdenek szülőföldjük otthonosságának megőrzéséért, azért, hogy annak etnikai arányait mesterségesen senki ne változtathassa meg, és ezekkel a gondokkal ma már az európai többségi nemzetek polgárai is szembesülnek. „A nyugat-európai nagyvárosok őshonos polgárai napjainkban tapasztalják meg, hogy fondorlatos módon, menekültkérdésnek álcázva, az illegális migráció és betelepítések eszközével miként fosztják meg őket szülőföldjük és szülővárosuk otthonosságától, miként idegenítik el tőlük saját európai hazájukat” – fogalmazott a politikus.
Olyan posztkeresztény és posztnemzeti korszak küszöbén állunk, melyet a mesterséges bűntudat határoz meg – mondta továbbá Kövér László úgy, hozzátéve, hogy Marosvásárhely a határain messze túlmutató szellemi erővel és megújulási képességgel rendelkezik, és ennek az a nyitja, hogy a város hisz a magyar minőség, az erdélyi önszerveződés és az európai méltóság eszményeiben, és példát mutat minden magyar és román, minden európai közösség számára. Felidézte: a Tamási Áron elnökletével megszervezett 1937-es Vásárhelyi Találkozó résztvevői Bukarestnek azt üzenték, hogy „a román állam hivatását csak akkor teljesítheti be, ha keresztény etikai követelmények és a valódi demokrácia szellemében egyforma gondoskodással védi és támogatja a keretei között élő összes népet”. Budapestet pedig arra emlékeztették, hogy „a közép-európai magyarság egyetlen nyelvi és kultúrközösséget képez, amelynek a romániai magyarság alkotórésze”. Hangsúlyozta, hogy ezek az üzenetek máig érvényesek, amiként a találkozónak az a megállapítása is, hogy az erdélyi magyar kisebbségi élet irányítása csakis a keresztény erkölcsi és demokratikus nemzeti követelmények szerint történhet.
