A tavaly decemberben a jobboldali tömbre szavazókat ugyanis nehéz hitelt érdemlően megnyugtatni, hogy ami most történik – az igazságügyi miniszter félreállítása, az USR PLUS kilátásba helyezett távozása a kormánykoalícióból, illetve a szélsőséges és vállalhatatlan AUR szövetséggel közösen benyújtott bizalmatlansági indítványuk –, nem más, mint egy kis félreértés, apró kommunikációs hiba, mert valójában mindenik fél ugyanazt akarja, csak egy kicsit másképp. Végletes, nehezen magyarázható fejleményekkel állunk szemben.

Stelian Ion igazságügyi miniszter menesztése olyan lavinát indított el, amelyre vélhetően sem a karmester Florin Cîțu kormányfő, sem az őt mentoráló Klaus Iohannis államfő nem számított. Ennél nagyobb gond, hogy nem egyértelmű, mi a zűrzavar valódi oka: az USR PLUS politikusainak a hétvégén sebtében jóvá is hagyott Anghel Saligny-program elleni tiltakozása, avagy a kirúgott igazságügyi miniszter azon szándéka, hogy teret biztosítson független, magas rangú ügyészeknek. Hiszen a nagy vidékfejlesztésre szánt pénz – 10 milliárd euró – elköltése nem csak egy országot korszerűsítő nemes közfeladat, hanem visszaélésekre is lehetőséget teremtő folyamat, így nem megalapozatlan az a nézet, miszerint a pártok többsége nem érdekelt a befolyásolhatatlan ügyészek munkájában.

Az a baj, hogy az átlagos hírolvasó immár nem tudja, mit és kinek higgyen el, a krónikus hiteltelenség pedig tartós bizonytalansághoz, gyanakváshoz vezet. Márpedig mellébeszélésre, hazugságra sem jövőt, sem demokráciát nem lehet építeni. Az érintett politikai szereplők súlyosan tévedtek abban is, hogy nem magyarázták meg közérthetően, mi és miért történik az igazságügyi minisztériumban, mi a tétje például az oly sokat vitatott, az ügyészeket és bírákat vizsgáló speciális ügyészség megszüntetése kapcsán kialakult konfliktusnak.

Eközben a szemben álló felek mindent egy lapra tesznek fel. Ez persze nem teszi elfogadhatóvá, magyarázhatóvá az USR PLUS összeborulását az AUR idegengyűlölő és nacionalista képviselőivel, mint ahogy Florin Cîțu kapkodása – állítja, jelzi majd a nyugati nagyhatalmaknak, miféle „toxikus szövetség” született – sem vall vérbeli államférfira. Mert az látszik, nem csak a kormányfő gyengélkedik, hanem a mögötte harsánykodók sem az ígért irányba mozdítják az országot. Hiába aggodalmaskodik most a rendszerint hallgató államfő is, hiába ostorozza eddigi szövetségeseit, Dan Barnáékat és Dacian Cioloșékat, saját tábora továbbra is középszerű marad. Az USR PLUS is lejáratta magát, s bár konokul ígérik, miniszterei lemondanak, mégis kérdéses, hogy sikerül-e megbuktatniuk saját kormányukat.
Akárhogyan is végződjék ez az abszurd politikai válsághelyzet, nyertes nem lesz.