Demeter J. Ildikó
Most már nyílt titok, hogy a jelenlegi kormányválságot nem Florin Cîțu kormányfő, hanem fenntartója és mozgatója, Klaus Iohannis államfő robbantotta ki, a hatalmi körökben bennfentes fővárosi sajtó szerint ugyanis ő kérte Stelian Ion igazságügyi miniszter leváltását. Nem tudni, hogy végiggondolta-e a lehetséges következményeket, de valószínűleg nem: lassúsága eleinte még tűnhetett megfontoltságnak, ám most már annyi rossz döntés fűződik a nevéhez, hogy ezek sorozata lassan felér az országárulással – köztük az is, hogy az állam legjobban értesült, magas elveket hirdető embere egy foltos múltú miniszterelnököt támogat, aki újonc politikusként vagány reformernek akart látszani, közben azonban rákapott a hatalom édes ízére, és már csak ennek megtartása érdekli.
Iohannis és pártja, a PNL ugyanis új szemléletet ígért, azt, hogy önös és pártérdekek helyett a közérdeket fogják szolgálni, felelősséggel és szakértelemmel. Ehelyett azonban gátlástalan, kicsinyes marakodást kaptunk, és egy újabb súlyos kormányválságot, mikor nyakunkon a járvány negyedik hulláma – amire egészségügyi és oktatási rendszerünk éppoly kevéssé van felkészülve, mint az előzőekre –, drágul a kenyér és az energia, értéktelenedik el a lej. Az államfőnek alkotmányban megszabott, munkaköri feladata a pártok közötti közvetítés, ám ennek Iohannis soha nem tett eleget (ahogy elődei sem). Ez egyébként az ellopott forradalomnak, a Ion Iliescura szabott félelnöki államformának a következménye. Amúgy a menesztett Stelian Ionért sem kár: nyolc hónap alatt csak ötleteket mutatott fel, amelyeket képtelen volt a koalíciós partnerekkel egyeztetni, illetve a szélesebb nyilvánosságnak vagy legalább a haladásban érdekelt választóknak érthetően tálalni.
Észrevétlenségéből időnként előrukkolt a speciális ügyészség felszámolásával, mintha ez lenne az egyetlen olyan módosítás az igazságügyi rendszerben, amelyet Liviu Dragnea volt szociáldemokrata pártelnök irányításával eszközöltek, holott sok más törvénnyel és rendelettel enyhítették a korrupció számonkérését és büntetését: az akkori ellenzék – a jobboldal – alig győzte a bírálatokat, és épp azért került kormányra, hogy helyrehozza, amit a baloldal elrontott. Ez el sem kezdődött, és Iohannis is mélyen hallgat a témáról, pedig az előző években ez volt a vesszőparipája. Jó lett volna, ha az igazságügyi minisztert sovány teljesítménye miatt tették volna lapátra, de nem így van, helyét (hacsak ideiglenesen is) a harmatgyenge Lucian Bode belügyminiszter vette át, aki mérnök létére volt már a gazdasági és szállítási tárca élén is. Utóbbit Stelian Ion párttársa, Cătălin Drulă nagy lendülettel, hatékonyan vezette, leváltásához mégis hónapok óta keresték az ürügyet. Nem volt elég engedelmes...
Hogy miért jó a kényelmes, főként reprezentálni szerető Iohannisnak mandátuma vége felé egy hetekig vagy akár hónapokig tartó kormányválság, amely csak a PSD és az AUR malmára hajtja a vizet, rejtély. De az biztos, hogy nem a kormányfő lemondása a megoldás: csak egy újabb Bólogató János jöhet helyette, mert az államfő mást nem fog kinevezni.
