Nagyszámú érdeklődő jelenlétében nyílt meg a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállítási termében szombat délben a Vetró Bodoni Zsuzsa (Kolozsvár, 1951–2020, Kézdivásárhely) képeiből összeállított emlékkiállítás. Megnyitóbeszédet Deák Ferenc műkritikus tartott, Józsa Irén ny. magyartanár pedig Gál Éva Emese Ének és Székely János Epilógus című versét adta elő. A rendezvény házigazdája Dimény Attila múzeumvezető volt.
A mindannyiunk által tisztelt és szeretett Vetró Bodoni Zsuzsa tavaly decemberben távozott közülünk, Kézdivásárhely nélküle szegényebb lett. Szegényebb a pedagógustársadalom, szegényebb a művészközösség és szegényebb a család – mondotta házigazdaként a múzeum vezetője.
„A kiállítás anyagát nézve látjuk, hogy motívumai milyen erősen városunk, régiónk épített örökségéből tevődnek össze. Ezért is jó műveit együtt nézni. Templomok megörökítéséhez fűződő vonzalma nagyon erős. (...) Műveinek nyitottsága mindig megmarad. A kantai barokk épületekkel és iskolával gyakran mesét rajzol. Így képein elvarázsolt kastélyként játszani hívogat a skóla. Képeiről rekonstruálhatjuk, hogy egy alkotó szem milyennek látta kisvárosunkat. Ismétlődő ragaszkodással ki- és felemeli élettereinket” – hangsúlyozta többek között Deák Ferenc.
A család nevében Vetró Bodoni András szobrász, a múlt év decemberében elhunyt grafikus özvegye szólt az egybegyűltekhez. „Én együtt élek ezekkel a képekkel a műteremben, ott azonban a munkák nem élnek, le kell őket porolni, be kell rámázni, valós életüket itt kapják meg. Megdöbbenve állok itt én is: mennyit dolgozott észrevétlenül. Kérdezhetnék, miért nem volt soha egyéni kiállítása? Talán a magával szembeni túlzott igényesség miatt. Voltak közös tárlataink, de egyénire nem tudtam rávenni soha. Most is megdorgálna, de tudom, hogy a lelke mélyén azért örülne, ha itt láthatná a munkáit, amit maga után hagyott” – mondotta könnyeivel küszködve a céhes város szobrásza.
Vetró Bodoni Zsuzsa Kolozsváron született 1951. július 25-én. Itt végezte középiskolai tanulmányait a Képzőművészeti Líceumban, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem grafika szakán szerzett diplomát (1975). Pedagógusi pályafutása során mindvégig rajzot, grafikát és művészettörténetet tanított Kézdivásárhelyen. Ezen tevékenysége mellett bontakozott ki képzőművészeti munkássága. Alkotásaival több csoportos tárlaton vett részt Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Kovásznán, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, illetve Magyarországon (Budapest, Szentendre, Veszprém, Hatvan, Szentes, Székesfehérvár). Férjével, a szobrász Vetró Andrással kiállított Franciaországban (Bourg en Bresse) és Svájcban (Yvonand). Munkái fellelhetők németországi és kanadai magángyűjteményekben is. 2020. december 8-án hunyt el. A tárlattal özvegye, Vetró Bodoni András szobrász, fiai, Vetró Bodoni Sebestyén András és Vetró Bodoni Barnabás, valamint a Kézdivásárhelyi Múzeumbarátok Egyesülete tiszteleg a grafikus emléke előtt. Az emlékkiállítás október 3-ig látogatható.
