Erre az alkalomra a város vezetősége két nagy méretű információs pannót készíttetett az Incze László Céhtörténeti Múzeum és a turisztikai iroda munkatársainak segítségével, amelyekre kronológiai sorrendben a szoborral kapcsolatos legfontosabb tudnivalók kerültek fel magyar és román nyelven korabeli fényképek kíséretében. A plakátok a városnapok végéig maradnak a Gábor Áron-szobornál.

Elsőként Szilveszter Szabolcs alpolgármester emlékezett az 50 esztendővel ezelőtti szoboravatásra, azt emelve ki, hogy a szobor milyen fontos szerepet tölt be a város életében.

A műalkotás történetét Dimény Attila, az Incze László Céhtörténeti Múzeum vezetője ismertette dióhéjban. Az 1942-ben a Magyar Királyi Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola megrendelésére készített szobrot először 1943. július 27-én leplezték le Nagyváradon, a Gábor Áron nevét viselő akkori hadapródiskola épülete előtt.

Az impériumváltást követően a szobor sokáig nem maradhatott a helyén, de nem törték össze, hanem a Körösök Múzeuma udvarára került. A szobrot nem vették nyilvántartásba, nem került a múzeum leltárába. 1970-ben a Székelyudvarhelyről Nagyváradra száműzött dr. Kováts Lajos ornitológus fedezte fel a szobrot és hívta fel arra egykori tanítványa, Farkas Árpád költő figyelmét. Az ő kezdeményezésére indult el az a folyamat, aminek köszönhetően 1971. szeptember 8-án Kézdivásárhely főterén másodszor is leleplezték Gábor Áron szobrát. Dimény Attila azt is elmondta, hogy a szobor felállítása nemcsak dr. Kováts Lajosnak köszönhető, hanem az akkori pártpolitika is támogatta, ugyanis mindenkinek fontos volt Gábor Áron szellemisége. A múzeumvezető kiemelte, Sylvester Lajosnak, az akkori megyei művelődési bizottság elnökének döntő szerepe volt abban, hogy a szobor Nagyváradról Kézdivásárhelyre kerülhessen. „A szobor egy közösségi akarat eredményeként is került a város főterére”– összegezett Dimény Attila.