Nagy Ferenc 1788-ban született Sepsiszentgyörgyön. Ősei székely nemesek voltak, akiknek Fogarason 1635-ben I. Rákóczi György fejedelem nemesi levelet állít ki.
A Székelyudvarhelyi Református Kollégiumban tanult, mely intézmény a tavaly ünnepelte 350 éves fennállását. Lelkészi pályafutását Székelyudvarhelyen kezdte, aztán Hidvégre került és onnan 1819-ben Gidófalvára.
Az 1848–49-es dicső honvédelmi harc egyik lelkes résztvevője volt a Háromszéki Honvédelmi Bizottság tagjaként. Beszédeivel erőt, hitet közvetített, harcra buzdított az elnyomás ellen, az önvédelmi harc feladását ellenezte. Amikor az 1848. november 28-án tartott gyűlésen arról vitáztak, hogy Háromszéknek érdemes-e folytatnia az ellenálló harcot, tudva, hogy az udvarhelyi és a csíki székek bécsi kézen vannak és jelentős császári sereg állomásozik Brassóban, egy székre felállt, és azt mondta: „Meghalunk, de nem hódolunk!”
Az osztrák-párti Kovács kapitány elfogatta és a sepsiszentgyörgyi börtönbe záratta, de a brassói Fellegvárban, a nagyszebeni, marosvásárhelyi börtönökben is raboskodott. A Háromszék védelmében való lelkes részvételéért Gyulafehérváron halálra ítélték, amit utóbb 4 év várfogságra változtattak, továbbá elveszítette hivatalát és vagyonát. 1852-ben szabadult, 65 éves korában.
1855 tavaszán Sepsiszentgyörgy piacán lósorozást tartottak a császári hadsereg részére. Nagy Ferenc is megjelent a sorozáson egy pár lóval. A sorozást levezető kapitány, amikor meglátta a lovakat, nevetve kérdezte: „Mi az tiszteletes atyám, talán szentigével tartja ezeket a sovány gebéket?” Nagy Ferenc erre hangosan, hogy a körülötte levők is hallják, így válaszolt: „Lehet, kapitány uram, de ne felejtse el, hogy 48 és 49 tavaszán ilyen sovány gebékkel kergettük ki magukat Erdélyből a tömösi és a verestoronyi szorosokon!”
Nejével nyolc gyermeket nevelt fel, akik közül három ugyancsak lelkész lett, míg az egyik a tanári pályát választotta.
Nagy Ferenc 1856. szeptember 13-án halt meg Gidófalván. A Békéscsabán élő Szereday Ilona művésztanár, festőművész, grafikus és gobelinművész, a Nagy nemzetség egyik leszármazottja 1999-ben a helyi lelkipásztor és a hívek segítségével találta meg szépapja síremlékét a gidófalvi református temető nyugati oldalán. Egy év múlva Szereday Ilona és családja visszatért Gidófalvára, és egy emléktáblát helyezett el a református templom belső várfalára szépapja, a gidófalvi lelkész forradalmár örök emlékezetére, tiszteletére.
G. Szabó Ferenc
