Hálás a gyermekeknek, akikkel több hónapon át alkottak, dolgoztak, hálás a szülőknek, akik megbíztak bennük, és hitték, hogy érdemes ide járni, hálás a támogatóknak, segítőtársainak, Kató Ibolya asszonynak  – mondta Kovács Erzsébet a kiállítás megnyióján. Kovács Erzsébet hangsúlyozta: a program által az érzelmi önkifejezésre próbáltak teret biztosítani a Pető Fejlesztőközpontban kezelt gyermekeknek, hogy „ezek a kis patyolatfehér madárkák színes tollakat növesztve, néha félszegen, fél szárnnyal, de kiröppenhessenek a kalitkából”.

András Imre, a Közösségért Alapítvány elnöke elmondta, hogy a MOL Gyermekgyógyító Programot tizenkét éve indították el, olyan civil szervezeteket támogatva, melyek élmény- vagy művészetterápiás foglalkozásokat szerveznek különleges igényű gyermekeknek. Eddig összesen 227 pályázatot támogattak mintegy négy és fél millió lej értékben, és megbizonyosodtak arról, hogy ezek a gyermekek sok esetben nagy értékeket hoznak azokba a közösségekbe, ahová születnek. Az ilyen családokat gyakran elhagyják az édesapák, ők nehezebben viselik az ilyen helyzeteket, ám ahol ott maradnak, különleges szövetségek jönnek létre a szülők között, és általában rendkívül fontos kezdeményezések születnek – mutatott rá.

Kató Ibolya, az intézet vezetője mindenekelőtt köszönetet mondott Kovács Erzsébetnek és Kolumbán Hannának, hogy felvállalták ezt a tevékenységet, majd meghatottan mesélt arról, hogy az illyefalvi rehabilitációs központ létrehozásának ötletétől milyen hosszú út vezetett idáig. Látva ezt a kiállítást, úgy érzi, nem volt hiábavaló az erőfeszítésük, mert „aki végignézi ezeket a tárgyakat, maga is meggyőződhet arról, hogy mindenki egy csoda, aki erre a világra megszületik”.

Abból a meggondolásból végezte el a mentálhigiénés képzést, hogy összehangolja a művészetet a lélek történéseivel, ezért hatalmas megtiszteltetés volt számára részt venni ebben a projektben – vallotta Kolumbán Hanna képzőművész. „Csodás volt az összhang a mesés, zenés és képzőművészeti tevékenységek között, hatalmas utat jártunk be a gyermekekkel” – mondta, majd részletesen is mesélt a foglalkozásokról.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az igazán eredményes munkához heti találkozókra van szükség – jelentette ki Kovács Erzsébet, aki köszönetet mondott a támogatóknak és a SE PAK hallgatóinak is a foglalkozásokon való önkéntes munkájukért. Ma Budapesten ünnepelte az anyaintézet Pető András születésnapját, ők pedig kihelyezett tagozatként ezzel az eseménnyel csatlakoztak az ünnepléshez – tette hozzá, majd a megnyitó záróakkordjaként mindenféle ütős hangszerekkel dobolva-zörögve közösen elénekelték a Vuk főcímdalát és a kiállítás nyitányaként Bródy Mit tehetnék érted? című szerzeményét.
 

Jelen és jövő

Miután körbejártuk a termet és meggyőződtünk róla, hogy valóban varázslatos alkotásokat festettek, formáztak a gyermekek, Kató Ibolyát kérdeztük a most záruló programról és általában a Pető Fejlesztő- és Képzőközpont helyzetéről.

Mint mondta, októberben szokta meghirdetni a MOL Gyermekgyógyító Program ezt a pályázatot, amire azok pályázhatnak, akik fogyatékkal élő gyermekekkel szerveznek művészetterápiás programokat, ők pedig 2019-ben nyertek támogatást erre a tevékenységre. A foglalkozások egy részét év közben szerették volna lebonyolítani, de a járvány miatt nem tudtak megfelelőképpen dolgozni a gyermekekkel, közel egyéves kényszerszünetet is kellett tartaniuk, így többnyire idén nyáron zajlottak a foglalkozások, heti rendszerességgel.

Emlékeztetett, hogy 2014-ben indult az illyefalvi rehabilitációs központ a magyar állam támogatásával, 2017-ben pedig, miután a Pető András Intézet a Semmelweis Egyetem égisze alá került, a konduktorképzés is elindulhatott az illyefalvi kihelyezett tagozaton. Idén sikerült elindítaniuk az ötödik évfolyamot, de mivel a járvány miatt nem tudtak kimenni iskolákba, nagyon nehéz volt hallgatókat toborozni.

„Végtelenül hálás vagyok a támogatóinknak, nem is tudom szavakkal kifejezni, hogy mit érzek. Rendkívül nagy lehetőség ez számunkra, hisz évekkel korábban csupán egy-két betegünk tudott kijárni kezelésekre Budapestre, és most már talán ők sem engedhetnék ezt meg maguknak” – fogalmazott.

Mint elmondta, felemelő érzés volt idén nyáron részt venni az első öt hallgatójuk kicsengetési ünnepségén Budapesten, jövőre már heten végeznek, a következő évfolyamokon pedig kilencen. „Ez egy olyan szakma, ahol rengeteget lehet töltekezni. Amikor látod, hogy ölben hoznak ide egy gyermeket, és utána a saját lábán megy el, akkor ennél több elégtétel nem is kell egy konduktornak” – tette hozzá. A cél, hogy önellátóvá tegyék ezeket a gyermekeket. Még van egy kis tartalékuk, ezért a mostani hallgatóik tudnak végezni, de hogy a jövőben mi lesz, az talán azon múlik a leginkább, hogy ki nyeri a magyarországi választásokat – mondta végezetül Kató Ibolya.