Sokak nagy kedvence, a Kaláka zárta az idei sepsiszentgyörgyi Őszi Vásár és Kultúrszüret rendezvénysorozatát vasárnap este a KultúrParkban. Csak az egészség meglegyen címmel hirdették a koncertet, ahol kis és nagy gyermek, szülő és nagyszülő dúdolta együtt a régi dalokat s örülhetett az újaknak. Az estét lelkes taps köszönte meg a zenekarnak, mely Kányádi szerint „más muzsikusokkal össze nem téveszthető zenei tálcán nyújtja a verset a hallgatóknak”.
„Talán még van, aki emlékszik rá, hogy negyven évvel ezelőtt, 1981-ben volt a Kaláka első erdélyi turnéja” – köszöntötte a közönséget Gryllus Dániel, és mint kiderült, elég sokan ott voltak azon a mostani nézők közül is. Egy kicsit ennek a negyven évnek az emlékére is vállalták be ezt a koncertsorozatot – tette hozzá, majd a Születésnapomra című József Attila-verssel kezdetét vette a műsor. Ezután a Rózsa, rózsa következett, Weöres Sándor verse, majd Szabó Lőrinc Szeretlek című költeménye. Kiss Anna Öreg legények című verséből kölcsönözték a műsor címét. „Gondoltuk, hogy most, amikor annyi mindenen túl vagyunk, és reméljük, hogy megússzuk a jövendőt is még egy darabig, mondogathatjuk, hogy: csak az egészség meglegyen” – vezette fel a dalt Gryllus Dániel. 19. századi klasszikusok, Petőfi és Arany megzenésített versei következtek, majd a kortársak, Lackfi János, Szabó T. Anna, de Örkény István egyik egyperces novelláját is előadták operai stílusban. Természetesen Kányádi Sándor sem maradhatott ki, akivel több műsort is készített a Kaláka. Később áttértek a gyermekversekre, a koncerten részt vevő rengeteg gyermek örömére: Az elveszett követ, Örömhír, Faragott versike, A cinege cipője, Nandu és más klasszikus gyermekdalok mellett újabban készült szerzemények is elhangzottak, néhány különleges hangszert is bemutattak. Becze Gábor (nagybőgő), Radványi Balázs (gitár, mandolin, ukulele) Gryllus Vilmos (gitár, cselló) és Gryllus Dániel (furulya, citera s egyéb fúvós és ütőhangszerek) újabb emlékezetes műsorral ajándékozott meg bennünket. A ráadás sem maradt el, a koncert után pedig dedikáció következett.
Kíváncsian szemléltük a közönséget. A ragyogó szemeket, mosolygó arcokat látva próbáltuk felmérni: mit jelenthet a Kaláka a sepsiszentgyörgyi közönségnek? Voltak értelmiségiek és kétkezi munkások is a KultúrParkban, egyesek a vidámabb, mások a komorabb hangvételű szerzeményeknek örültek jobban, a kicsik a gyerekdalokra tapsoltak hangosabban, a felnőttek közül néhányan a mélyebb, líraibb alkotásokra. Mindenki talált magának kedvére valót. Egy kisfiú elsírta magát a Faragott versike meghallgatása után, és amint megtudtuk, nem azért sírt, mert megunta a koncertet, hanem mert meghatódott a daltól, melyet még anyukája pocakjában és nagyon pici korában sokat hallgatott... Nem kimondottan az előadói virtuozitásáról szól ez a zene, de tele van lélekkel, lírával, jellegzetes hangulatokkal. Jó volt újra hallani az ismerős dallamokat és azok szárnyain lebegve ízlelgetni a magyar költészet gyöngyszemeit, jó volt újra élőben látni ezeket a kortalan művészeket, és reménykedni abban, hogy még sokszor láthatjuk, hallhatjuk őket ugyanilyen jó formában.
