Néhány nappal ezelőtt, egy csendesnek induló hajnalon rálőttek, illetve Molotov-koktélt dobtak két, cigányok által lakott házra egy magyarországi településen. Az egyébiránt, sajnos, szinte szokványosnak mondható eset ezúttal tragikusabb következményekkel járt: a támadásban, vagy fenyítésben, vagy példastatuálásban (nem kívánt törlendő) meghalt egy férfi és egy nő.
Az esettől magát a hisztérikusságig jogvédő álláspontba hergelő magyar média azóta is versengve szörnyülködik, jobb- és baloldalon egyaránt. Magától értetődő emberi alapállás, hogy senkinek nem kéne éjjel az ágyában meghalnia, mert valami barom sörétes puskával lövöldöz be az ablakon. Magától értetődő az is, hogy a Molotov-koktél nem az a csomag, amit az ember szívesen lát az ablakában.
Sajnos, ugyanennyire magától értetődő a magyar közélet ismeretében az is, ahogyan azonnal és kategorikusan ,,rasszista támadásnak" minősítik az esetet. ,,Egyértelműen szélsőjobboldali tett", ,,fajgyűlölő indíttatás", és a többi, és a többi, minősítik kapásból az esetet az egyébként igencsak kétes ártatlanságú cigány vezetők, tökéletesen elfeledkezve azon gyilkosságok, rablótámadások, bántalmazások tucatjairól vagy százairól, ahol történetesen (?) a romák az agresszorok. Nem, olyankor nincs rasszista támadás, olyankor legrosszabb esetben is ,,megélhetőségi bűnözés" van.
Mi több, azokban az esetekben, ahol a cigány az elkövető: súlyos politikai inkorrektség ezt megemlíteni. Mit ad Isten, ha cigány az áldozat: azonnal korrekt és kötelező szóvá tenni, hogy lám, ismét szegény kisebbségit hóhérolják a gonosz magyarok.
Jelen eset egyébiránt, minden valószínűség szerint — bár ezt a rendőrségi eljárás, most mérget vehetnek rá, soha nem fogja kideríteni —: tipikus cigány leszámolás. Ugyanúgy, ahogyan a Teve utcai rendőrpalotába lövetni is tipikus rendőrtempó volt. És tipikus az is, ahogyan az ismeretlen elkövetőket mindenfajta kivizsgálás előtt rasszista-fehér-magyargárdás magyaroknak könyvelik el, aminek nemcsak az a haszna, hogy ebből néhány cigány vezető újabb politikai tőkét farag, hanem az is, hogy ha valahol két cigány lekaszabolja egymást — erre is volt már példa! —, azonnal a magyarokat lehessen felelőssé tenni.
Jó pár évvel ezelőtt, amikor kies székelyföldi városunkban egy talpig cigány ember meglehetős szakszerűséggel próbált egy konyhakést helyezni a felsőtestembe (szerencsére csak a kezemig jutott) — eszem ágában nem lett volna rasszista indíttatású támadásként interpretálni ezt. Nem: az egy közbűntényes támadás volt. Gondoltam én.
A támadót azonban a rendőrség és a bíróság egyaránt vidáman engedte tovább szárnyalni, zavart mosollyal közölve, hogy hát, az a helyzet, ha ők most vegzálni kezdik a romát, akkor annak mennyire rossz üzenete van, és hogy a ,,jogvédők" amúgy is lesben állnak.
Persze, ez szubjektív történet. Ugyanúgy szubjektív, mint mindenki más esete, akit már raboltak ki, támadtak meg ,,szegény, jogfosztott" emberek.
A baj csak annyi, a sok szubjektivitás előbb-utóbb kényszerű önvédelemmé érik: és akkor majd valóban rasszista indíttatású Molotov-koktélok és sörétek fognak röpködni mindkét irányban. Ami persze senkinek nem kell, és nem hiányzik.
Pedig mennyivel jobb volt Szalámival, a zetelaki jó cigány emberrel Kossuth-nótákat húzatva mulatni...
Valami elromlott, és ezért nem Szalámi és nem én vagyok a hibás. Valami cigányútra ment.
György Attila
