Két elefánt van a helyiségben, csak nem látszanak – jelentette ki Klaus Iohannis államfő 2017 januárjában, nem sokkal azután, hogy az akkori védence, Alina Gorghiu által vezetett Nemzeti Liberális Párt elveszítette a 2016-os választásokat.
Így került ismét hatalomra a Szociáldemokrata Párt, alig egy évvel azután, hogy a Colectiv-tűzvész nyomán fellobbant népharag miatt kénytelen volt visszavonulni a kormányzástól. A 2014-ben elnökké választott Iohannis akkoriban még elég hitelesen alakította a nagy européert, a „Pe-Sze-De”-vel azonosított korrupció elleni küzdelem rettenthetetlen bajnokát, aki éles szemmel veszi észre a szobában rejtőző elefántokat, és megakadályozza a rombolást, azaz a kegyelmi törvények és a büntetőjog Liviu Dragnea által eltervezett módosítását.
Mostanra azonban már senki sem hisz az államfőnek, és ezt csakis önmagának köszönheti. Az évek során szétfoszlott az a mítosz, hogy „nem beszél, hanem cselekszik” – mert a 2020-as, pártja által ismét elveszített választások előtt ugyan szinte naponta kinyilatkoztatta, hogy a PSD rossz, a PNL jó, de semmit nem tett azért, hogy a liberálisok ne a szociáldemokraták által kivert csapáson vezessék tovább az országot: a hozzá nem értő hozzátartozók kinevezése, a saját „bűnügyeseik” iránti elnézés, a szűk érdekek előtérbe helyezése, a közpénzek herdálása nemhogy nem szűnt meg az elmúlt hónapokban, hanem soha nem látott szintekre emelkedett. Az állami adminisztráció reformja és a Dragnea-korszakban végül mégis kilúgozott igazságügyi törvények helyreállítása teljesen lekerült a napirendről, mintha azzal, hogy már nem a baloldal van kormányon, egy csapásra minden megoldódott volna. Az emberek, az adófizetők iránt mutatott megvetésben talán le is körözték a vörös bárókat. Az országot egyszerre kapja telibe a koronavírus-járvány negyedik fellángolása (az egészségügy újabb túlterhelésével, azaz a más betegek elhanyagolásával, az online oktatás, illetve a karantén rémével) és egy olyan drágulási hullám, ami miatt milliók számára válnak elviselhetetlenné a lakásfenntartás alapvető költségei (és tetézik mindezt a politikusok mindent felborító szeszélyeskedései), akkor ennek az emeletes krízisnek az előidézői derűs tekintettel vakációzásra biztatják a lakosságot: Klaus Iohannis államfő golfozásra buzdít (szerinte ez a játszmánként legkevesebb 400 lejbe kerülő sport mindenki számára elérhető), Florin Cîțu kormányfő pedig a tengerparti üdülést népszerűsíti.
Igaz, hogy a „normális Románia”, a „jól végzett munka országa” ilyen kellene legyen, ahogy Iohannis ígérte, legutóbb Tanult Románia című programjával: jól képzett és jól kereső munkaerővel épülő társadalom, ahol a kikapcsolódás mindenkinek kijár (és telik is rá, nyilván). De nem lett ilyen az ország, és erről bizony az államfő is tehet, aki saját kényelme, kedvtelései, utazásai, katonás játékai között leghamarabb saját ígéreteiről feledkezett meg. Nem tudni, hogy az ország legjobban tájékozott embere miért veszi teljesen semmibe a valóságot, de azzal, hogy hű bábjával, Florin Cîțu kormányfővel együtt homokba dugják a fejüket, nem használnak sem az országnak, sem pártjuknak, sem maguknak. De még ezt sem fogják fel, ahogy azt sem, hogy a felkorbácsolt tengert golfütővel nem lehet lecsendesíteni.