Védtelen embereket bántalmaznak és végeznek ki Afrikában, Ázsiában csupán azért, mert Jézus követőinek vallják magukat. Porig égetett települések füstölgő maradványai, felrobbantott vagy szétlőtt templomok romjai, lemészárolt hívők szanaszét heverő hullái láthatók napi gyakorisággal a híradásokban. Ráadásul az ellenünk elkövetett erőszakos cselekmények mára Európa nyugati felébe is begyűrűztek, az idő múlásával egyre gyakrabban hallani a krisztusi hithez való tartozásuk miatt bántalmazott vagy meggyilkolt személyekről.

A keresztényellenesség azonban nemcsak az erőszak különböző formáiban és az iszlám részéről nyilvánul meg jobb sorsra érdemes földrészünkön, hanem kultúránk felszámolásában, erkölcsünk lerombolásában, hagyományaink bomlasztásában is. Bűnné vált az igazságosság, mértékletesség, bátorság, bölcsesség és erénnyé a méltánytalanság, kapzsiság, lapítás, butaság. Lerombolják vagy kereskedelmi és vendéglátóegységgé alakítják át Isten szent hajlékait, de az is előfordul, hogy a keresztet félholdra cserélik rajtuk.

Fizikai, valamint szellemi síkon egyaránt folyik tehát a megsemmisítésünk, és egyre jobban kilúgozott tudatunkkal, kiüresített lelkünkkel mindezt nem észleljük vagy nem veszünk tudomást róla. Nem fogjuk fel, hogy ma még csak távoli hittestvéreink válnak a mesterségesen táplált megszállottságból eredő vak düh áldozataivá, de holnap ránk is ez vár, ha nem teszünk ellene. Nem döbbennünk rá, hogy értékrendünk megsemmisítésével lefejezik a kereszténységet

A Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete által kiadott Gúnyhatár – ­Léphaft-karikatúrák körülírva című kötetből (Illyefalva, 2021, szerk. Ambrus Attila)