Százhuszonöt éve, 1896. szeptember 27-én avatták fel ünnepélyesen, három király jelenlétében a zavartalan al-dunai hajózást lehetővé tevő Vaskapu-csatornát.
A Vaskapu a Duna alsó szakaszának utolsó, három kilométer hosszú és egyes helyeken 162 méterig keskenyedő szorosa Szerbia és Románia határán, a Déli-Kárpátok és a Szerb-érchegység között, ahol a folyam húsz métert esik, mire kilép a Román-alföldre. A Vaskapu a kiálló sziklák és a nagy sodrás, a szélsőségesen váltakozó vízhozam és szeszélyes örvényei miatt a szabályozás előtt csak magas vízállás esetén, kanyargós útvonalon, aszályos években mindössze 70–80 napon keresztül volt hajózható.
Az akadályok leküzdését már a rómaiak megkísérelték: mivel a meder szikláit nem tudták eltávolítani, a 2. század elején hajózócsatornát építettek a jobb partnál, s a fából épült galériáról lóval vontatták kis merülésű hajóikat. Az Al-Duna idővel elvesztette kereskedelmi jelentőségét, az addig elhanyagolt keleti kapcsolatok csak a napóleoni háborúk utáni gazdasági visszaesés idején kerültek előtérbe. Széchenyi István gróf 1830-ban Pestről négyevezős csónakon a Fekete-tengerig hajózott le, ám nem tudta meggyőzni a török hatóságokat az akkor határfolyó Dunán tervezett építkezés hasznáról.
Széchenyi – immár királyi biztosként – Vásárhelyi Pált bízta meg a folyó vizsgálatával, aki megállapította: a zúgók megszüntetésére nem áll rendelkezésre alkalmas technika. Tervei alapján így 1833–1837 közt a Kazán-szorosban két kilométer hosszú, három méter mély hajóút, Orsovától Báziásig pedig 122 kilométeres, Széchenyiről elnevezett, hajók vontatására alkalmas parti út épült, megkerülve a zuhatagokat, ezzel a hajózás a korábbi három hónap helyett évente már öt hónapra lett biztonságos. A Helytartótanács 1840-ben átfogó szabályozási tervet is készíttetett, ám a munka a magas költségek miatt nem kezdődött meg.
A krími háború (1853–1856) alatt a Habsburg Birodalom megszállta az Al-Dunát, és Gustav Vex hadmérnök elkészítette a Vaskapu-csatorna terveit. A háborút lezáró párizsi béke kimondta a dunai közlekedés szabadságát, így a Vaskapu-szabályozás nemzetközi kérdés lett. 1871-ben a Dunai Gőzhajózási Társaság megbízására az amerikai William Mac Alpin készített szabályozási terveket, ám ezek sem valósultak meg.
A politikai akadályokat 1878-ban a török uralom alól felszabadult balkáni területek sorsát rendező berlini kongresszus elhárította. Az al-dunai szabályozást az Osztrák–Magyar Monarchiára bízták, amely ennek fejében hajózási illetéket szedhetett, s Szerbia is hozzájárult partjainak igénybevételéhez. A munkálatokat teljes egészében a magyar államkincstár finanszírozta, ez volt a kor legnagyobb állami beruházása. A munkálatok szervezésében Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter vállalt oroszlánrészt. A „vasminiszter” emléktáblája ma is látható a Duna 1036,3 folyamkilométerénél.
A 2200 méter hosszú Vaskapu-csatornát, a szoros fölötti gázlókon átvezető csatornákat, duzzasztókat, gátakat Wallandt Ernő tervezte, az 1890 augusztusában kezdődött építkezést Rupcsics György vezette. A kivitelezésre alapított német–magyar vállalat a hajózás zavartalansága érdekében a Vaskapu-zuhatagnál a csatornát a jobb part mellett, szárazzá tett területen robbantotta ki. A partról és a sekély vízből 227 ezer köbméter sziklát emeltek ki, 162 ezer köbmétert az áradatban robbantottak fel.
A Vaskapu-zuhatagon keresztül, a szerb part mentén haladó hajózócsatorna három méter mély és 75 méter széles lett. A többi zuhatagon készített csatornáktól eltérően a Duna koncentrált esése miatt a csatorna mindkét oldalán nagy méretű, árvízszint fölé érő gátat építettek, így sikerült a meredek bukásszintet hosszabb szakaszokra elosztani. A víz sebessége így is igen nagy maradt, ezért a felfelé haladó hajók számára gőzgép hajtotta vontatóberendezést létesítettek.
A munka befejezését 1895-re tervezték, de ez egyre késett, s 1896. szeptember 27-én a millenniumra való tekintettel sor került az ünnepélyes felavatásra. Ezen jelen volt I. Ferenc József osztrák császár és magyar király, I. Károly román és I. Sándor szerb király is, ám az osztrák, a román és a szerb zászló mellől hiányzott a magyar, Ferenc József pedig – Magyarországot meg sem említve – a Monarchia sikeréről beszélt. Azért a szervezők az orsovai díszes színpad homlokzatára kitűzték Magyarország címerét.
A munkálatok még két évig tartottak, az Al-Duna valamennyi csatornáját 1898. október 1-jén adták át a forgalomnak, ezzel a hajózási idény tíz hónapra nőtt. Az Al-Duna Moldova és Szörényvár közti 114 kilométeres szakaszának szabályozása, a magyar vízépítészet kiemelkedő alkotása, a Vaskapu-csatorna megépítésével együtt 27 millió koronába, az előre becsült költség háromszorosába került, a ráfordítás azonban gyorsan megtérült.
2018 májusában újraavatták Széchenyi István magyar, román és angol nyelvű emléktábláját, miután az 1885-ben felállított eredeti a Vaskapu vízerőmű megépítése után víz alá került. (MTI)
