Úgy küzdenek az intenzív osztályokon, mint a fronton – ezzel a hírrel indult a hét. A kórházak előtt sorban állnak a mentők, a legnagyobb városokban már nincs egy szabad ágy koronavírusos fertőzöttek számára, betegek tucatjai várják, hogy hozzájussanak az életmentő gépekhez (ketten már biztosan amiatt hunytak el, mert nem jutottak idejében oxigénhez), az orvosok pedig attól rettegnek, hogy nekik kell választaniuk a súlyos állapotban levők között.
Az ágyak száma ugyan valamennyire bővíthető, a személyzeté azonban kevésbé, az átszervezések ára pedig elfogadhatatlan, hiszen a más betegségekben szenvedők újbóli félretaszítását jelenti. Valójában őket is a járvány áldozatai közé kellene sorolni, de azt a hétvégén, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) tisztújító kongresszusán is láthattuk, hogy az ország vezető politikusait csak a saját háborújuk érdekli.
Ebben arattak is egy kis győzelmet, ha ugyan annak lehet nevezni, hogy megvásárolt-kizsarolt szavazatokkal olyan elnököt választottak a lassan két éve kormányzó PNL élére, aki semmiféle karizmával, vezetői képességgel, tárgyalókészséggel, azaz ilyen tisztségben nélkülözhetetlen erényekkel nem rendelkezik. Sőt: miután annyira magára haragította az egyik koalíciós partnerét, hogy az USR PLUS bizalmatlansági indítvánnyal kívánja megbuktatni, saját pártját is sikeresen megosztotta, a puccsszerűen menesztett Ludovic Orban már hadat is üzent az egész cirkuszért felelős Klaus Iohannis államfőnek és a „nyertes csapatnak”. Úgyhogy a következő napokban és hetekben a parlamentben is többfrontos háborúra számíthatunk, nagy csatákkal a román pártok között, de azokon belül is, különféle cselekkel, váratlan fordulatokkal és visszhangos árulásokkal, és nyilván lesznek majd piszkos háttéralkuk is, mert Florin Cîțu ebbe a műfajba nagyon belejött az elmúlt hónapokban, amikor kormányfői hatalmát és a közpénzt is gátlástalanul önös céljaira fordította. A rászakadt háborúival – az ismét beszűkülő élettel, az elszabadult villany- és gázszámlákkal, a bezáródó iskolákkal és elnehezülő orvosi ellátással – sorsára hagyottan küzdő lakosságot pedig maga ellen...
Nehéz elhinni, hogy egy volt fizikatanár és egy volt közgazdász képes a puszta hatalomért nyitott szemmel a vesztébe rohanni. Mert azt teszik. Értük ugyan nem kár, nagy múltú pártjuk is önként követi őket a történelem süllyesztőjébe, de az egész országot is húzzák lefelé, és ez már megbocsáthatatlan. Iohannis és Cîțu valószínűleg a kollektív felejtésben reménykedik, abban, hogy az országos helyreállítási terv nagy pénzeivel látványos beruházásokat eszközölnek a következő években, és ez kibékíti a most haragvó választókat. De az uniós támogatás reformokhoz kötött, amelyek kilenc hónap alatt el sem indultak, és már nincs is kivel nekivágni, hiszen nem áll a kormányfő mögött parlamenti többség, támogatóinak zöme pedig fizetett vagy megfélemlített párttag. Közvetlen céljai közül eddig egyet fogalmazott meg az új vezér: a bevásárlóközpontok nyitvatartását. Nem az iskolákét.
Ha pedig az államfő és a miniszterelnök így képzeli el a normális és a tanult Romániát, akkor sajnos minden fronton vesztésre állunk.