Két okból választottuk ezt a témát mai Történelmünk rovatunk tárgyául. Egyrészt holnap, október 1-jén van a zászlótudomány világnapja, másrészt a Hivatalos Közlöny tegnap kiadott 931-es számában megjelent Románia Kormányának szeptember 15-én hozott 989-es határozata, amellyel elfogadta Kovászna megye zászlaját. Ezennel hivatalosan használható a jelkép.
Az általam tervezett zászló fektetett téglalap alakú textília, melynek szélessége 2:3 arányban aránylik a hosszához. A téglalap kék mezejét széles aranysáv vágja 1–3–1 méretarányban. Az aranysáv közepét Kovászna megye hivatalos címere foglalja el. A zászló színeit a címer mázai határozzák meg. A pajzs mezejének kékjét kapta a két külső sáv, a középső a címerben levő nap mázát, aranyat kapott, arra utalva, a nap mindenkire ragyog (Petronius: Sol omnibus lucet).
A megyecímert – melyet szintén alulírott rajzolt Háromszék történelmi jelképe alapján – 2007-ben fogadta el a kormány. A címer háromszögű pajzs kék mezejében vörös szívet átszúró ezüst kardot tartó ezüstpáncélos kar látható, fölötte jobbról (a heraldikában az oldalak felcserélődnek, a pajzstartó lovag szemszögéből írjuk le) arany naparc, balról három hatágú arany csillag által körülvett növekvő ezüst holdsarló.
Háromszék címere
Orbán Balázs A Székelyföld leírása, 1869-ben Pesten kiadott III. kötetében igen szép szavakkal illeti Háromszék jelképét: „Háromszék czimerül egészen korunkig megtartotta a Mátyás kora előtt használt ős székely czimert; mi pánczélos kar által tartott szablya, melybe medvefő, sziv és korona van tüzve, kétfelől – az ujabb czimerbe is felvett – nap és hold. A régi dicsőség ezen jelvényének megőrzésére valójában leghivatottabb Háromszék, hol a régi czimer aegise alatt a régiek hősiessége is fenntartatott, mintha e czimer – mely multat és jelent egybe köt – a »noblesse oblige« elv alapján kötelezte volna az utódokat az ősök szebb erényeinek szeplőtelen megőrzésére; mit Háromszék hűn teljesitett, és azért méltó arra, hogy büszkén tüzhesse ki az ős Székelyföldnek dicsfény környezte régi czimerét.”Orbán Balász leírása korrekcióra szorul.
Háromszék legismertebb címerábrázolása a Sepsiszentgyörgyön 1829–1832 között épített Székház (későbbi Vármegyeház, mai Bod Péter Megyei Könyvtár) homlokzati timpanonjában elhelyezett, homokkőből faragott, utóbb kiszínezett jelkép: barokk arany kartusba foglalt ovális pajzs égszínkék mezejében könyökben hajlított páncélos, jobbra fordult kar szívet átszúró kardot markol. A fő címerképet jobbról sugárzó naparc, balról három négyágú csillaggal körülvett, megszemélyesített, növekvő holdsarló veszi közre. A pajzson ötlevelű aranykorona nyugszik. Az egészet az ARMATORUM TRIUM GENERUM SICULORUM felirat veszi körül.
Ennek alapjául Háromszék pecsétje szolgálhatott. A pecsétábra – mint az a Székely Nemzeti Múzeumban őrzött pecsétnyomón is látható – szintén ovális pajzsban jobbra fordult, könyökben hajlított kar, kezében szíven átdöfött kardot tart a harántszelés irányában. A pajzsot barokk kartus övezi, fölötte ötlevelű nyílt korona. Az egész kettős körbe írva, a székház esetében fennebb említett latin nyelvű körirattal jelenik meg.
A körirat nem Háromszékre utal, hanem a teljes székelységre. Minden szava birtokos esetben áll, és hiányzik belőle maga a birtokos. Ez a megfelelő időben természetesnek is hathatott, hiszen a pecsét esetében az ember odagondolta, hogy pecsét, csak jelezni kellett, kié. Ugyanígy a címer esetében is. Tehát: [SIGILLUM] ARMATORUM TRIUM GENERUM SICULORUM, azaz a fegyverviselő székelyek három rendjének [pecsétje], valamint [ARMA] ARMATORUM TRIUM GENERUM SICULORUM, azaz a háromrendű fegyverviselő székelyek [címere], vagy a fegyverviselő székelyek három rendjének [címere]. A három rend a főemberek (primorok), a lófők és közszékelyek vagy gyalogok (pixidáriusok) – utóbbiak szintén szabad székelyek.
Magyarán: Háromszék a fegyverviselő székelyek címerét örökölte és vitte tovább.
Régi székely címerek
Hasonló pecsétet, címert használt Marosvásárhely. A város első ismert címeres pecsétjén a pajzsban szívet árszúró kardot tartó páncélos kart látunk. Körirata ARMA TRIVM GENERUM SICVLORVM. Fordítása: a háromrendű székelyek címere, vagy a székelyek három rendjének címere.
Marosvásárhely Bethlen Gábor fejedelmi oklevelében kapta hivatalosan e nevet a korábbi Székelyvásárhely helyett 1616-ban, amikor szabad királyi városi rangra emelték, és bővítették az előbb leírt címerét. Az új jelképet megfestették az adománylevélben. Ovális pajzs kék mezejében vörös szívet és természetes színű – barna – medvefejet átszúró aranymarkolatú, ezüstpengéjű kardot tartó páncélos kar. Ez az első eset, hogy a kardot tartó kart kék mezőbe helyezték. És itt a szív mellett megjelenik a medvefej is.
Hasonló címere van Székelyudvarhelynek, ám itt a kard medvefejet, szívet és koronát is átszúr. A város régi pecsétjén látható az 1558-as évszám, amely nem a bélyegző készítési idejére, hanem az Izabella királyné által adományozott kiváltság idejére utal. A címerképet két falevél és két csillag (az újabb ábrázolásokban négy csillag) veszi körül. A pecsét lenyomatával 1701-től találkoztunk.
Az Orbán Balázs által is említett régi székely címerben valóban megtaláljuk a kardra szúrt mindhárom elemet. Ám fordított sorrendben és vörös mezőben. Az, hogy Mátyás király kora előtti lenne, vagy – mint más források említik – még Zsigmond király idejéből származna, csupán legenda.
A régi székely címer legrégebbi ábrázolásai templomokban maradtak fenn. Nem teljes címert látunk a székelyderzsi unitárius templom szentélyének egyik gyámkövén a 15. század utolsó tizedének közepéről. A 16. század első éveiben készült a bögözi református templom szentélyének egyik gyámköve, mely különleges formában ábrázolja a címert. A faragott, színtelen címereken kívül színes festett címert jelenítettek meg a székelydályai református templom szentélyének mennyezetén, valamint a Csobotfalván épült csíksomlyói Szent Péter és Pál plébániatemplom egyik oltárának lábazatán (jelenleg a kolozsvári Szépművészeti Múzeumban őrzik) a 16. század elején.
Közigazgatási átalakulások
1876-ban az Osztrák–Magyar Monarchiában a székeket felszámolták, s bevezették az általános vármegyei rendszert. Háromszéket kibővítették a volt Felső-Fehér vármegye 17 településével, s következő évben a Bardoc fiúszékhez tartozó Telegdibaconnal, mely Sepsibaconnal egyesülve alkotta Nagybacont. Ide csatolták a korábban a szék hatósága alá nem tartozó városokat is. A névvel együtt Háromszék címere is maradt.
Erdélynek a Román Királysághoz való csatolását követően az 1921-ben létrehozott Heraldikai Konzultatív Bizottság új címerekkel látta el a megnagyobbodott ország összes megyéjét, valamint a jelentősebb városokat. Szerencsés körülmények között tiszteletben tartották Háromszék címerét. Azt 1928-ban fogadták el, az összes megye címerével együtt. A jelképet a szakbizottság előírásai alapján Dionosie Pecurariu címergrafikus festette meg.
A második világháború után, a királyság megdöntése és a szovjetbarát hatalom uralomra jutását követően 1948 januárjától nem volt ajánlatos a címerek használata. A közigazgatási felosztást sem tartották meg. 1952-ben a területi-közigazgatási átszervezéskor régiókra osztották fel az országot. Háromszék megye ekkor a Magyar Autonóm Tartomány részévé vált. 1960-ban a Román Népköztársaság úgynevezett területi-közigazgatási beosztásának kiigazítása során Háromszéket Brassó tartományhoz csatolták. Az 1968-as közigazgatási reform alkalmával visszaállították a megyerendszert. Az egykori Háromszék területén megalakult a mai Kovászna megye, nagyjából ugyanazon a területen, mint a vármegye, s a korábban Udvarhelyszékhez tartozó Bardoc fiúszékkel kerekedett ki.
Az átszervezést követően a hatalom közigazgatási jelképekben is propagálni igyekezett a szocializmus vívmányait. 1970-ben elrendelték Románia Szocialista Köztársaság megyéinek és municípiumainak új címerekkel való ellátását, 1972-ben ezeket elfogadták.
Kovászna megye címere: kékkel és vörössel vágott, fent hasított pajzs első mezejében ezüstpáncélos kar, természetes színű kezében ezüst kardot tart. Fent jobbról arany nap, balról három ötágú arany csillag által övezett ezüst holdsarló. A második mezőben stilizált arany fiatornyos torony. Az alsó mező közepén stilizált arany fenyő, jobbról arany körfűrészlap, balról arany fogaskerék. A szívpajzsban Románia Szocialista Köztársaság és a Román Kommunista Párt jelképei. A szívpajzs minden közigazgatási egység esetében ugyanaz volt. A címereket nagymértékben antiheraldikussá tették abban az időben és szellemben.
Az első negyedben a kardot tartó páncélos kart, igaz, átszúrt vörös szív nélkül, a napot és holdsarlót, valamint a három csillagot látjuk viszont. A csillagok ötágúakká alakultak, a sugarak száma megegyezik a kommunista vörös csillag sugarainak számával. A második mezőben a Székely Nemzeti Múzeum tornyának stilizált képe látható. Dan Cernovodeanu és Jean-Nicolas Mănescu heraldikus az új címerekről írt könyvében úgy értékeli: „míg az első negyedben levő elemek a régi székely címertani hagyományokból erednek, a második mezőben levő torony, a Sepsiszentgyörgy városában levő Állami Székely Múzeum tornyának stilizált változata a szocialista román államra jellemző, az együtt élő nemzetiségek kulturális hagyományait tiszteletben tartó politikára való célzás”. A szocializmus e korszakában lehetett hivatkozni a székely jelképekre.
A szocialista címerek gyakorlatilag az 1989. decemberi rendszerváltás pillanatában érvényüket vesztették. Kovászna megye új címerét történelmi jelképe alapján 2007-ben sikerült elfogadtatni a kormánnyal. A fentebb leírt címerben a kardot tartó páncélos kar az ősök katonáskodására utal. Az átszúrt szív az áldozatkészség jelképe, azaz a táj lakói készek életük árán is megvédeni szülőföldjüket. A nap és a növekvő holdsarló együttesen a székely rendi nemzet jelképe. A három csillag eredetileg a székelység hármas tagozódását jelezte, esetünkben utal a Háromszéket alkotó székekre is.
Ez a címer került Kovászna megye frissen hivatalosított zászlajára.
A vármegyezászló
A Székely Nemzeti Múzeum őrzi az egykori Háromszék vármegye millenniumi zászlaját. Azt a nagyközönség is láthatta, 2016 augusztusában a hónap műtárgyaként állították ki legutóbb.
A magyar honfoglalás ezeréves évfordulójára szervezett ünnepségsorozat részeként 1896. június 8-án az országgyűlés és nyolcvankilenc törvényhatóság lovas bandériuma ünnepélyes keretek között a Vérmezőről a Budai várba vonult. Potsa József főispán kezdeményezésére ez alkalomra elkészült a vármegye zászlaja, melyet május 14-én szenteltek fel Sepsiszentgyörgyön.
A kék selyem zászló előlapján arany betűkkel kihímezve a HÁROMSZÉK VÁRMEGYE 1896 felirat olvasható, hátlapján a vármegye címere látható. Igaz ugyan, hogy a Székház homlokzatán látható címerben a fő címerképen kívül megjelennek az égitestek, de hivatalosan azt még nem használták, sőt, az 1876-os vármegyésítés után is az egyszerű, csupán szívet átdöfő kardot tartó kart felmutató pecséttel bélyegeztek.
A 19. század vége felé tértek át a nappal és holdsarlóval, valamint három csillaggal bővített címer használatára. Így a vármegyezászlóra is ez került. Nem szerencsés, ha kék zászlóra kék mezejű címert helyeznek, de ezzel valószínűleg a székely jelleget kívánták hangsúlyozni. Ám mára a címerpajzs mezejének színe annyira kifakult, hogy teljesen elüt a zászló színétől.
A folytonosság üdvözlendő. Minél régebbi egy jelkép, annál értékesebb. Címeres zászlaja volt a millenniumi Háromszék vármegyének, címeres zászlaja van a mai Kovászna megyének is, és a címer minden eleme megmaradt.
