A sepsiszentgyörgyi Mohos Fotóklub 2006 óta rendszeresen jelentkezik tárlattal, amelyek anyaga évente az elmúlt esztendő legjobb felvételeit mutatja be az érdeklődőknek. Tavaly a világjárvány okozta megszorító intézkedések ellenére sem maradt el az éves tárlat, viszont formájában változott, hiszen a világhálón lehetett megnézni. Idén szabadtéri kiállításra került sor Sepsiszentgyörgy főterén, a megyeháza előtt, ami október 8-ig tekinthető meg. A Kovászna Megyei Művelődési Központ partnerségével megrendezett kiállítás anyagáról, valamit a fotóklub életéről Hlavathy Károly fotóművészt, a klub elnökét kérdeztük.
– Hány alkotó van jelen a tárlaton és milyen fotókat láthatnak az érdeklődők?
– Tizenkilencen jelentkeztek és tizennyolcan tudtunk végül kiállítani: Bartha Erika, Ferencz Irénke, Göröcs Tas, Grigorescu Tünde, Hlavathy Károly, Holinka Orsolya, Huszár Szilamér, Márkodi Ernő, Márkodi Vera, Márton Ildikó, Pál Antal, Palkó Gy. Tibor, Paszjár Marianna, Steigerwald Tibor, Sólyom Ernő, Tímár Levente, Udvardi Jenő, Vargyasi Levente. Minden alkotó saját maga dönthette el, hogy mit kíván kiállítani. Ez nálunk már hagyomány, hogy nem zsűrizünk és nem zárunk ki senkit, aki kiállítani szeretne. Úgy szeretnénk megmutatni magunkat a nézőinknek, ahogy vagyunk. Nem versenyezni szeretnénk egymással, hanem együtt kiállítani.
– A tavalyi év korlátozásai mennyire pecsételték meg a fotósok mozgásterét?
– Mi élő alkotó közösség vagyunk, nem egy virtuális csoport a közösségi oldalon. Nem tudtunk összejönni a szokásos klubüléseinken, megbeszélni, vitatkozni. Ez fájt a legjobban. Akkor úgy éreztem, létünk van veszélyben, hogy egyáltalán meg tudunk-e maradni mint klub. Virtuális csoportot hoztunk létre, ahol heti rendszerességgel találkoztunk, és egymás képeit elemeztük. Bevált, tetszett, hogy van rá lehetőség, hogy megmaradjunk.
– Az elmúlt évekhez viszonyítva szakmailag milyennek értékeli a tárlat anyagát?
– Kevesebbet fotóztunk, de többet ültünk a gép előtt. Több türelemmel és odafigyeléssel, igényesebben dolgoztuk ki a képeket. Szakmailag látható javulást érzek. Letisztultak a képek és tartalmasabbakká váltak. Jó ötleteket látok, több a kísérletezési kedv, felszabadultabb játékot tapasztalok.
– Ez az első alkalom, hogy szabadtéren jelentkezik az éves tárlat. Mi ennek az előnye?
– A szabadtéri kiállítások legnagyobb hozadéka a látogatottság. A zárt téri kiállításoké pedig a meghittség. Mindkettő jó, persze a legjobb az, hogy létrejött.
– Milyen tervei vannak a Mohosnak?
– Várjuk a VISOR 2021 – Székelyföldi Fotóklubok Szemléjét, hátha sikerülne kicsit közelebb hozni egymáshoz ezeket az alkotó közösségeket mindnyájunk hasznára. Egyéves lemaradást kell bepótolni. Örvendek annak, hogy ilyen sokan megmaradtunk, és lassan mind többen megtaláltuk magunkat és a magunkét a fotózásban. Örvendek annak is, hogy klubtársaink szebbnél szebb eredményeket értek el rangos kiállításokon. Itt vagyunk, egy szabad és nyitott alkotó közösség, szeretettel látunk mindenkit, aki a fotográfiát szereti.
