Nem apokaliptikus látomás, hanem valóság, a dunaszerdahelyi — pardon, az újabb szlovák tankönyvtörvény szerint Dunajská Streda-i — terrorrendőrség bemutatásában láthattuk Ady Endre A hőkölés népe című ön- és nemzetostorozó versének előadását sportarénai dramatizálásban. Az általunk látott kameraállás szerint a gumiba, bőrbe, műanyagba, vasba öltöztetett martalócok úgy rohantak a lelátó magyar szurkolók által benépesített szektorába, mint akik történelemkönyveikből és politikusaiktól is tudják, hogy a magyar Vertnek született, nem verőnek. Továbbá: Nem rúg vissza, csak búsan átkoz / S ki egyszer rúgott a magyarba, / Szinte kedvet kap a rúgáshoz.
Hát, kedvük a rúgáshoz, az volt!
Az első rúgásokat azonban a magyar szurkolók nem Dunaszerdahelyen szenvedték el, hanem otthon, és nem a hosszúlábúaktól, hanem az övéiktől. Igen, ennek a felvidéki magyarverésnek volt modellértékű előzménye, volt kardlapozó lovasrendőr-roham, voltak szemkilövések, voltak skalpolások, és lettek vaskordonok, amelyek nemsokára már repülős útjaikra is elkísérik azokat, akik a hatalmuk birtoklása révén nekik kiszolgáltatott népeket veszélyes ellenségnek, terroristagyanús páriáknak tartják. És nemcsak kordonok voltak, hanem a tényeket elferdítő és eltakaró kivizsgálási és törvénykezési procedúrák is.
Ennyit az előzményekről.
És szóljunk a dunaszredahelyi borzalmat követő hazai rúgásokról is: Eörsi Mátyás, a hétpróbás liberális honatya, akárcsak Fico és harcostársa, Jan Slota, lefasisztázta úgy általában is a magyarokat, leszélsőségezte őket, akiket süketülésig rugdostak és tiportak, viperákkal ütlegeltek, s amikor okát-fokát kellene adni a brutális rendőri fellépésnek, hazudnak, falaznak, akárcsak Budapesten azok, akik Károlyi Mihály és Kun Béla ideológiai világához igazodnak ma is. Miközben ,,odaát", az egykori Felvidéken a Beneš-dekrétumok képezik az ország működésének politikai keretét, és önverő Malina Hedvigeket kreálnak, s betiltják Dunaszerdahely magyar nevének kiejtését és leírását.
A kérdés most csupán az, hogy Szili Katalin országgyűlési elnök és Sólyom László köztársasági elnök az ezután esedékes magya—szlovák találkozásokon tud-e valamit igazítani a két ország viszonyának további alakulásán, vagy — ismét Adyval szólva — a felvidéki magyarok Fejét, jussát, szívét kobozzák, és a háborús bűnös Tiso újrakreált országában a magyarok lesznek — magyarhoni szocialista-liberális segédlettel — a szélsőségesek és fasiszták.
