A kormány bukásának másnapján látott napvilágot az az INSCOP-felmérés, amely – mivel még szeptember második felében készült – a politikai válság kirobbanása utáni, de csúcsosodása előtti állapotokat tükrözi. Az adatokból világosan látszik, hogy a kormánypártok népszerűsége zuhan, az ellenzéki alakulatok támogatottsága pedig növekszik. Ebben önmagában semmi meglepő nincsen, a kormányzásnak ugyanis általában velejárója a hatalmon levők pártok „kopása”, támogatottságuk erodálódása – a népszerűségi mutatókat időben ábrázoló görbék íve azonban döbbenetes. A Nemzeti Liberális Párt három hónap alatt, júniustól szeptemberig 5 százalékpontot veszített, 26,6 százalékról 21,9 százalékra zuhant, a 35,4 százalékon álló, három hónap alatt 5 százalékot erősödő Szociáldemokrata Párt így most már majdnem 15 százalékkal előzi őket. A liberálisokhoz hasonló visszaesést könyvelhet el a volt koalíció középső pártja, az USR PLUS: ők júniushoz képest „csak” három százalékpontot estek, de a jelenlegi 9,8 százalékkal a tavalyi választásokon elért 16,7 százalékos eredményükhöz képest majdnem hétszázalékos mínuszban vannak. A felmérés szerint a választások óta eltelt időszak legnagyobb nyertese a Románok Egységéért Szövetség (AUR): kilenc hónap alatt gyakorlatilag megduplázták támogatottságukat, jelenlegi, 17 százalékos népszerűségi mutatójukkal maholnap a liberálisok nyakában lihegnek, miközben simán verik az USR PLUS-t.

Ha a politikai élet résztvevőinek az elmúlt hetekben tanúsított magatartását a felmérés által rögzített trendek tükrében értelmezzük, néhány következtetés kézenfekvőnek tűnik. Az látszik például, hogy az USR PLUS érdekeivel egyáltalán nem ütközik, hogy a minden korábbinál hevesebb belviták sújtotta liberálisoktól eltávolodjék: józan számítás szerint a PNL-ből kiábránduló szavazók bizonyos hányada előbb-utóbb mégiscsak hozzájuk sodródik. Florin Cîțu személyétől függetlenül sem feltétlenül érdekük tehát az eredeti koalíció helyreállítása, hiszen gyakorlatilag egy süllyedő hajóra kéredzkednének fel, amiből ráadásul bármikor újra kilökhetik őket.

Legkényelmesebb és legkedvezőbb helyzetben az AUR leledzik: kőkemény ellenzékként, mindenkit bírálva lovagolhatják meg a nacionalista érzelmeket éppúgy, mint az oltásellenes közhangulatot. George Simionék pártja egyre csak nő, és immár a politikai karanténból is kiszabadultak, hiszen éppen az USR PLUS szövetkezett velük saját bizalmatlansági indítványuk ügyében, mostanság pedig vezetői állítása szerint a szociáldemokratákkal egyeztetnek. Sokak szemében vonzó lehet az is, ahogy a jelenlegi válságból kivezető utat látják: átmenetileg szakértői, úgynevezett nemzeti egységkormányt javasolnak az előrehozott választásokig. Mivel erre sok esély nincs, az AUR továbbra is az ország sorsa iránt elkötelezett, de kőkemény ellenzék szerepében pózolhat és erősödhet.

Az AUR-nál bizonyos szempontból kedvezőbb, más szempontból viszont előnytelenebb a szociáldemokraták helyzete. Szemmel látható volt az a segítség, amit Ciolacuék nyújtottak Florin Cîțunak, amikor addig húzták az időt a bizalmatlansági indítvánnyal, amíg a liberálisok kongresszusa lejárt – ez alapján sokan arra számítanak, hogy a szociáldemokraták némileg hasonló módon járnak el egy esetleges kisebbségi PNL–RMDSZ-kormány esetén is. Vélhetően nem is lenne a szociáldemokrata derékhad és a vörös bárók ellenére egy olyan felállás, hogy valamilyen szinten részesüljenek például a helyi fejlesztésekre szánt pénzügyi forrásokból, jussanak néhány tisztséghez, ne történhessen semmiféle érdekeiket sértő jelentős változás például az igazságügyben – ugyanakkor az ellenzék padsorai közül habzó szájjal támadhassák a kabinetet. Azonban ez a stratégia igen súlyos hitelességi aggályokat vet fel, és azzal a veszéllyel járhat, hogy a kőkemény ellenzék szerepét kisajátítja az AUR (vagy éppen az USR). Nagy kérdés, hogy e dilemmát miként oldja meg a PSD – nagymértékben ezen a döntésen múlik, hogy a politikai válság mennyi ideig tart.

A legrosszabb helyzetben, egyaránt kiszolgáltatva a szociáldemokratáknak és őfelsége, Klaus Iohannis akaratának, kétségkívül a liberálisok vannak. Belülről a szakadás, kívülről a semmibe zuhanás fenyegeti a pártot – két fegyverük azonban mégiscsak van. Az egyik, hogy bár ügyvivőkként, de továbbra is ők vannak kormányon, ők osztják tehát a pénzeket és a tisztségeket, márpedig azzal meglehetősen sok csatát meg lehet nyerni Romániában. A liberálisoknak a kormányzáson kívül egyelőre nincs is más esélyük a gödörből való kimászásra. A másik fegyverük azonban segítheti őket ebben, hiszen az a Klaus Iohannis áll mögöttük, akinek feladata a következő miniszterelnök nevesítése.

Iohannis támogatása azonban, mint bebizonyosodott, igencsak kétélű fegyver: az ugyanis jól látható, hogy a jelenlegi politikai válság kirobbantása valójában egyetlen parlamenti pártnak, így a liberálisoknak sem állt érdekében, csak és kizárólag az államfő teljhatalomra törekvése motiválta. Hogy miként oldódik meg a krízis, az egyelőre megjósolhatatlan, tény azonban: félidőben az AUR vezet.