Șoșoacă őnagysága, mikor az indítványról szavaztak, egy hullazsákot vitt be a parlamentbe. Arra gondoltam, hogy a politikai hullának tűnő Cîțut akarja kivinni belőle, de a csak arra a több mint 25 ezer halottra hívta fel a figyelmet, akik szerinte „gyanús körülmények közt” hunytak el „globalista kezelések során”. Közben az ülésen részvevők úriemberhez méltatlan, de politikusokhoz méltó szavakat vágtak egymás fejéhez. A szociál(ál)demokrata Ciolacu azt mondta: Florin, Szupermen, fejre estél! Menj haza! Szerinte „a Cîțu-kormány hazudott, lopott, tönkretette Romániát, most megbukik”. Cîțu viszont erkölcsi prédikációt (vagy gyászmisét?) tartott, mondván: „Ma meghalt az erkölcs. Az úgynevezett reformpártiak (az USR) szövetségre léptek a PSD-vel és a szélsőségesekkel (az AUR-ral).” De most már nem mondja Iohannis, hogy a PSD a vörös pestis. Kilenc hónap karantén után talán össze is feküdne velük, ha az a saját kormányát erősítené. A PSD közben – úgy tűnik –, szintén megbocsátott Iohannisnak, és nem akarja lemondatni. Cîțu most rádöbbentette arra a „kedves románokat”, hogy a nagy reformer USR-sek elárulták őket. A miniszterelnök még bukása előtt feltette a költői kérdést: „lehetnek ennél aljasabbak ennek a pártnak a vezetői?” Olyanokat mondott az addig a kormánynál mellette ülőkről, hogy most nehéz lenne ismét velük egy csónakban evezni, vagy egy kormánynál kormányozni.

A baj csőstül jő, szokták mondani, és ez bizony újólag bebizonyosodott. Nem elég a kormányválság, a COVID-járvány negyedik hulláma és az árhullám, a felvilágosult polgárnak még egy másik katasztrófával is szembe kellett néznie, amivel nemcsak nekünk, hanem az egész világnak meggyűlt a baja. Hétfő délutántól éjfélig leállt a Facebook! Olyan traumát okozhatott ez sokaknak, amit ki tudja hányan nem éltek túl. Resicabányán egy polgár hétfő este kétségesésében felhívta a 112-es segélyhívó számot, mert – mint mondta – nem tudott beszélni a feleségével! Ez a leállás talán még súlyosabb volt (szerencsére rövidebb), mint a COVID-járvány.

A kórházakban is olyan nehéz a helyzet, mint a kormányzásban, ezért Raed Arafat belügyi államtitkár azt mondta, hogy „nem szégyen, ha Románia nemzetközi segítséget kér ebben az esetben”. Mivel nagy a zsúfoltság, el kell halasztani a nem sürgős műtéteket, aminek viszont lehet olyan szerencsés következménye is, hogy a feleslegeseket is napolják, és közben a páciens rájön, hogy tulajdonképpen nincs is semmi baja.

Brassóban egy magánkórházban történt meg a sajnálatos eset, hogy egy férfi apás szülésen akart részt venni, ezért bement feleségével a kórházba, ahol arra kérték zuhanyozzon le fertőtlenítő samponnal és öltözzön kórházi köpenybe. Aztán vért is vettek tőle, mert ez ugyebár a kórházi eljárás. Kérdezték, hogy izgul-e, mire mondta, hogy igen, mert ez az első eset, mikor ott lesz gyermeke születésénél. Nyugtatót kapott, majd arra készültek, hogy leborotválják a hasát. Ekkor döbbent rá, hogy tulajdonképpen műtétre készítik elő. Biztos, félreértették, mert azok is hallhattak valamit arról, hogy a férfiak is szülhetnek, és meg akarták császárolni. Aztán azt mondták, hogy csak a vakbelét akarták kivenni. A férfi, most kártérítést követel.

Közben nemcsak egészségügyi, hanem politikai krízishelyzet is kialakult nálunk, így arra is kérhetett volna Iohannis elnök segítséget Németországból, mikor nagy emberünket Nagy Károly-díjjal tüntették ki, mert amilyen jól beszélt, nem tagadták volna meg tőle. Mikor hazajött és saját szemével látta, hogy idehaza már lángokban áll a haza, és bomlik a kormány, mindenki arra várt, hogy tesz valamit. De ő szokásos sebességgel reagált a történtekre, és amolyan jó Pató Pálként csak azt mondta, „ej, ráérünk arra még” a jövő héten.