Sepsiszentgyörgyön a magyar kormány támogatásával épült, a Down-szindrómával élő óvodás gyermekek fejlesztőközpontját adták át pénteken. Csíkszeredában a Budapest támogatásával felépült csángó kollégium ünnepélyes avatója zajlott. Ugyanott öt szállítható lélegeztetőgépet adott át a helyi kórháznak Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke.
Magyarország a hét elején favipiravir gyógyszert küld Romániának a koronavírussal fertőzött betegek kezelésére, a további segítségnyújtás módozatairól zajlanak az egyeztetések. Romániában riasztó ütemben terjed a koronavírus-járvány negyedik hulláma, a politikai válságból kivezető út azonban továbbra sem látszik.
Címszavakban ezek lennének az elmúlt hétvége jelentősebb történései itt, Székelyföldön, Románia közepén. A címeket és a történtekről szóló tudósításokat olvasva különös felismerésre juthatunk, amely valahogy úgy írható körül, hogy mindaz, ami jó, a magyar kormányhoz köthető, mindaz, ami rossz, Bukarestből ered.
A sepsiszentgyörgyi óvodaavatón Adorjáni Dezső evangélikus püspök világított rá arra, hogy a budapesti kormány által kezdeményezett Kárpát-medencei óvodafejlesztési program részeként most átadott intézmény Erdély különleges nevelést igénylő gyermekeinek az első magyar óvodája. Grezsa István, az óvodafejlesztési programért is felelős miniszteri biztos is ezt erősítette meg: indokolt volt az intézmény létrehozása, mert a külhoni magyar közösségekben hiányoznak a hasonló intézmények. Kérdezhetnénk – csak minek? –: hol volt, hol van Bukarest, miként figyel a román kormány a különleges igényű gyermekek nevelésére? A csíkszeredai csángó kollégium avatóján Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke arra mutatott rá: hiába volt akarat, a romániai jogszabályok szerint az önkormányzatok nem tudtak volna ilyen intézményt létrehozni. Nem elég tehát, hogy Bukarestre nem lehet számítani egy, az anyanyelvi oktatás és hitélet lehetőségétől évtizedeken át megfosztott közösség támogatásában, a román kormány még a segíteni akaró önkormányzatok elé is akadályokat gördít. „Amikor a legnehezebb helyzetben vagyunk, akkor érkezik mindig a magyar kormánytól a segítség” – Konrád Judit, a Hargita megyei sürgősségi kórház igazgatója mondta ezt, amikor az általa vezetett intézménynek Kövér László átadta a betegek szállításakor is használható lélegeztetőgépeket. Várja közben Románia a favipiravir gyógyszert is Magyarországról, sőt, arról is zajlanak egyeztetések, hogy a szomszédos országba szállítsanak kezelésre olyan koronavírus-fertőzötteket, akiket itthon már nem tudnak ellátni. „Azon vagyunk, hogy segítsünk szomszédainkon” – magyarázta Szijjártó Péter külügyminiszter.
Mindeközben Bukarestben a politikai válság mélyül, Klaus Iohannis államelnök nem siet a megoldással, és még az is megtörténhet, hogy a Cotroceni-palotában ma esedékes konzultációk során egyetlen párt sem nevesít majd miniszterelnök-jelöltet. Mi pedig csak olvassuk a híreket, és óhatatlanul is felmerül bennünk: milyen jó lenne, ha ezt az országot is olyan kormány vezetné, amelyre lehet számítani, ha baj van.