A bukott miniszterelnök korral dacoló rockrajongóként bőrdzsekiben és baseballsapkában kereste fel az újra megnyíló kórházat, mintha éppen lazítana. Nem is az öltözék, a látszat a legnagyobb baj, hanem az, hogy Cîţu mindeddig igen könnyelműen viszonyult a járványhelyzethez. Ám a hanyag miniszterelnök szavakból kifogyhatatlan: már ma jöhet száz új beteg az elemekből összeillesztett kórházba, és két héten belül ott összesen 374 ágy, mellettük pedig lélegeztetőgépek várják a betegeket, és úgy véli, ezáltal csökken majd a nyomás a sürgősségi osztályokon.

Miért kellett egyébként eddig várni, kérdezhető joggal. Vasárnapi munkalátogatás, fanyaloghatnánk tovább, csakhogy a helyzet drámai, s bizony, ilyen körülmények között inkább visszatetszést keltenek a munkalátogatásokon részt vevő mai politikusok. Semmit sem tanultak az egykori diktátortól, a nép korábbi, hőn szeretett fiától, aki – hűséges talpnyalói kötelékében – hasonló viziteken előszeretettel ringattatta el magát.

Ellentétben ugyanis a mostani hivatalos politikai diskurzussal, pusztán az ágyak számának növelésével nehéz segíteni a súlyos betegek állapotán. Mostanság egyebet sem hallani, mint hogy növelni kell a kórházi ágyak számát, különösen az intenzív osztályokon, mintha az ágy önmagában valamiféle csodaszer lenne, mintha nem is kellene már mellé orvos, asszisztens vagy éppen ápoló. Márpedig azért is súlyos a helyzet az intenzív osztályokon, mert nincs elegendő intenzív terápiás személyzet. Erre már szeptemberben felhívta a figyelmet a szakmabéliek képviselője, Dorel Săndesc temesvári aneszteziológus, intenzív terápiás professzor, megjegyezve, hogy egy intenzív osztályos orvos kettő, három, legtöbb négy beteget tud ellátni, s országos viszonylatban mintegy harmincszázalékos a hiány ezen a téren. Magyarán, jóval kevesebb az orvos, mint amennyire szükség lenne. Adataik szerint az országban 1884 intenzív terápiás orvos szolgál, a legtöbb (523) a fővárosban, a legkevesebb (mindösszesen három!) pedig Călăraşi megyében. Háromszéken 11, míg Hargita megyében 17 orvos látja el az intenzív osztályokat. A professzor azt is jelezte, nem megoldás az intenzív osztályok korlátlan bővítése, az orvosi személyzet hiánya pedig súlyos, világviszonylatban létező jelenség.

Vagyis évekre, évtizedekre nyúlik vissza a mai válságos állapot gyökere. Hiszen állami és politikai feladat az emberi és a korszerű egészségügyi ellátás megteremtése, egyértelmű, hogy ápolókat, asszisztenseket sem lehet egyik napról a másikra kiképezni, hát még orvosokat! És mindez csak a jéghegy csúcsa, valójában a felelőtlen, az állampolgárok egészségére fittyet hányó politizálás levét isszuk ma, miközben Cîţu és társai számolgatják a kórházi ágyakat.