Abszurd drámára kezd hasonlítani a romániai kormányválság, melyen nevethetnénk is, ha nem lenne annyira siralmas. Váratlan helyzetekből nincs hiány, de nehéz értelmet találni egy-egy újabb fordulatban, hacsak nem írjuk a taktikázás, a személyes és pártérdekek számlájára. A végkifejlet azonban továbbra is ködbe vész…
Sokakat meglepett Klaus Iohannis államfő bejelentése, mely szerint Dacian Cioloșt, az USR PLUS frissen felkent elnökét bízta meg kormányalakítással. Nagyon gyorsan kiderült az is, lehetetlen küldetést szánt a liberálisok egykori partnerének, ajánlatával tulajdonképpen kedvenc pártját próbálja menteni. A felelősség labdáját átpattintotta Cioloșék térfelére, vigyék el ők a balhét, ha nem sikerül többséget toborozniuk. Ha pedig véletlenül mégis összejönne, akkor kínlódjanak ők a járvánnyal, az energiaárakkal, olyan nehéz a helyzet, hogy úgyis legfennebb tavaszig húznák. Jelenleg azonban az a valószínűbb, hogy Cioloș kísérlete kudarcba fullad, a pártok még a tárgyalásoktól is ódzkodnak, nemhogy az USR-s szövetségtől. Cioloșék kitartanának a korábbi koalíció újraélesztése mellett, de a liberálisok egyelőre elzárkóznak, duzzogva küldik őket kormánybuktató társaikhoz. Unalomig mantrázzák, hogy csak ők viszonyulnak felelősen az ország irányításához, mások által ügyvivő sorsba kényszerítetten is végzik a dolgukat.
Dacian Cioloș vállalta, hogy pártja frontra küldje, menteni próbálják, ami még menthető, a PSD-vel és AUR-ral szövetkezés után meg kell mutatniuk, hogy komolyan gondolják az ország terheinek cipelését. Számításaik szerint kevesebb veszteséggel jár egy kormányalakítási kudarc, mint ha meg sem próbálják. Ugyanakkor, ha sikerül végül egy asztalhoz ülniük a liberálisokkal, még akár egy új koalíciós szerződés is kisülhet, persze nem ebben a felállásban, hanem egy PNL-s miniszterelnökkel. Kimozdulnának a patthelyzetből, s már az is nagy előrelépés lenne.
Taktikázást, ügyeskedést látunk minden oldalon, az észszerű megoldáshoz azonban továbbra sem kerültünk közelebb. Tíz napig próbálkozhat Dacian Cioloș, ha parlament elé viszi a döntést, újabb hetek telnek el felelős kormány nélkül. Ha nem, az elnök újra tanácskozni hívja a pártokat, és ismét nevesít egy jelöltet, ezúttal valószínű kedvencét, Florin Cîţut, bízva abban, megszavazzák, mert a honatyák nem kockáztatják a parlament feloszlatását és előrehozott választások szervezését. Persze közben az is kiderült, az alkotmány nem teszi kötelezővé ezt a második jelölt bukása után sem, csupán lehetőséget biztosít erre. Tehát Iohannis akár hetente, akár havonta új jelölttel állhat elő, közben pedig helyén marad Cîţu ügyvivő kabinetje. Csakhogy ennek a kormánynak keze, lába kötött, nem fogadhat el sürgősségi rendeleteket, így pedig a válságkezelés is, az uniótól érkező milliárdok sorsa is kétségessé válik.
Szóval, játszanak a politikus urak, egy általuk kreált lehetetlen helyzetből próbálnak minél kevesebb veszteséggel kikerülni. Közben Románia a katasztrófa szélére sodródott, tarol a járvány, elszabadult az infláció, csődben az oktatási rendszer, már nemcsak reformokra, tűzoltó megoldásokra is szükség volna. Erre azonban senki nem figyel, nem ér rá.