Mint az ELKH keddi közleményében hangsúlyozzák, a Föld szárazföldi területeinek biológiai sokféleségét jelentős részben az erdei életközösségek adják. Mivel Európa erdeinek biológiai sokfélesége is gyors ütemben és folyamatosan csökken, sürgető feladat ennek a trendnek a megállítása.

„Ehhez első lépésként fel kell tárnunk, hogy melyek azok a kulcstényezők az erdőkben, amelyek megőrzése létfontosságú a különböző élőlények számára. Következő lépésként a cél olyan fenntartható erdőművelési rendszerek kidolgozása, amelyek a gazdálkodási folyamat minden fázisa során képesek biztosítani a fenntarthatósági követelmények érvényesülését és a természetes struktúrák megmaradását” -- idézik Tinya Flórát, az ÖK tudományos munkatársát.

Cserjék és holt fák

Az ökológusok megállapították, hogy az erdei biodiverzitás szempontjából a legmeghatározóbb tényező az erdőállomány egyes szerkezeti elemeinek, így például a cserjeszintnek, illetve a holt fáknak a jelenléte.

„A konvencionális erdőgazdálkodás során a cserjéket és a holt fákat sokszor eltávolítják az erdőből, de a tudományos eredmények azt bizonyítják, hogy ezeknek az elemeknek a visszahagyása jelentősen megnöveli az erdei életközösségek sokféleségét” – mutattak rá a kutatók.

A madarak számára például a cserjeszint búvó-, fészkelő- és táplálkozóhelyül szolgál, a pókok számára növeli a hálószövésre alkalmas strukturális elemek számát, az általa biztosított hűvös-párás környezet pedig kedvező élőhelyet nyújt a különféle gombák, mohák és zuzmók számára.

A holt fákhoz igen gazdag lebontó gombaközösségek kapcsolódnak, emellett bogarak és más rovarok sokaságának nyújtanak élő- és táplálkozóhelyet. Ezek a holt fában élő ízeltlábúak aztán más élőlények – rovarok, madarak, kisemlősök – számára szolgálnak táplálékul. Az álló holt fák odvaiban számos madár és denevér talál búvó- és szaporodóhelyre. A kutatók szerint ugyanígy a különlegesen nagy méretű, szabálytalan alakú és ezáltal változatos élőhelyeket nyújtó fák megőrzése is kulcsfontosságú.
 

Megoldás az örökerdő-üzemmód

Számos élőlény számára bizonyult még meghatározónak a térben változatos, de zömében hűvös, párás, kiegyenlített erdei mikroklíma megléte.

„Eredményeink alapján az erdei életközösségek számára csupa olyan tényező bizonyult kulcsfontosságúnak, amelyek megőrzéséért az erdőgazdálkodók sokat tehetnek” – hívta fel a figyelmet Tinya Flóra.

„Az elegyfafajok, cserjék, holt fák, nagy méretű vagy szabálytalan fák a konvencionális vágásos gazdálkodás során is visszahagyhatók az erdő egyes részeiben, így lokálisan képesek menedékül szolgálni számos élőlény számára. Az erdők hűvös, párás, de finom térléptékben változatos mikroklímájának hosszú távú biztosítására azonban a folyamatos erdőborítást fenntartó, úgynevezett örökerdő-üzemmód lehet a legalkalmasabb. Ennek során egyszerre mindig csak kis területen, foltokban történik a faegyedek eltávolítása, nem keletkezik nagy kiterjedésű, fátlan vágásterület. Ily módon az erdei viszonyok a teljes gazdálkodási ciklus alatt fennmaradnak, és a faanyagtermelés mellett is biztosítható az erdei életközösségek megőrzése” – írták az ökológusok. (MTI)