Az egykori piactér (a mai park egész területe) mintegy hat hektárt tett ki. Orbán Balázs szerint „Szentgyörgy vásártere egyike a Királyhágón inneni rész terjedelmesebb piacainak, nagyságában még a kolozsvári főtért is túlszárnyaló”. Északi része a XVII. század végén Borjújáróhely néven élt a lakosság tudatában. Déli része szántóterület volt, ahol a feljegyzések szerint kölest termesztettek, és a Nagyvízmosás határolta (a mai Kórház utca vonala), melynek egyik mélyedését Akasztófagödörnek nevezték. Északi felét északnyugat–délkelet irányban a mai katolikus temető felől kiegyenesített csermely szelte át, amelybe beletorkollt a Hegy utcából (ma Váradi József) az esővizet, hólevet elvezető árok.
A baromvásár költözése
A vízzel többé-kevésbé állandóan teli meder a Felső Libóc (ma Gróf Mikó Imre utca) nyugati végéből induló vízelvezető sáncba csatlakozva beleveszett a Major utcától (Nicolae Bălcescu utca) keletre fekvő, akkoriban mocsaras-ingoványos rétbe. A piacteret és az utcákat átszelő árkokra, vízelvezető sáncokra kisebb hidakat, pallókat építettek, melyekre a korabeli dokumentumokban – a pontosabb helymegjelölés érdekében – gyakran találunk hivatkozásokat. 1857-ben elrendelték, hogy „a Casino-korcsmától (kb. a mai megyei tanács telke) a várdaházig vonuló sáncok töltessenek bé, s azok körül ültetett fák vetessenek ki, s amennyiben a… Bizottmány is célszerűnek látja, a kitépett fáknak épjei itten ezen helyre (a mai Sétatérre) ültetendők”. A gesztenyesort 1889-ben a sétányok kialakítása után ültették, előzetesen kivágva a domboldali eperfákat.
A mai főtérre a Daczó családdal való pereskedés miatt 1690-ben a Vásármezejéről (a mai 105-ös tömbháztól délre eső terület, mely akkor a Daczó család birtoka volt) telepítették át a barompiacot, majd 1750-ben a kirakóvásárt is ide költöztették a város akkori központjából, a református templom előterében levő térről (ma Kálvin tér). Bogáts Dénes szerint feltételezhető, hogy a XVII. század végén a Daczó család tagjai között az italmérés miatt kitört viszály késztette arra a városi tanácsot, hogy a szomszédságukban levő Vásármezőről a baromvásárt a Borjújáróhelyre költöztesse át, majd az így kialakult vásártér keleti részén kapott helyet a kirakóvásár is.
A Lányi Károly városi építész által 1845-ben tervezett „árulóház” (a mai Bazár) helyének rögzítése céljából készített térrajzon az akkori állapotokat szemlélhetjük. Lányi beírásait olvashatóvá tettük, a fontosabb csermelyekre felhívtuk a figyelmet, a jobb tájékozódás kedvéért meghúztuk a mai Gábor Áron utca vonalát, a teret körülvevő, Lányi által tömbösített részeket megszámoztuk a későbbi épületek helyének pontosítása végett. A bemutatott térrajz egy részét és az alábbiakban leírtakat jól kiegészíti Orbán Balázsnak az 1860-as években készült felvétele (Sepsiszentgyörgy képes története, 122. oldal).
Lábas Ház
1. A térkép jobb alsó sarkában levő területen épült a városközpont első emeletes létesítménye, az 1764-ben alakult székely huszárezred árkádos parancsnoki székháza, közismert nevén a Lábas Ház. Egyes források szerint 1820–21-ben építették a régebbi, azonos célt szolgáló stabális ház helyén. Az árkád oszlopai között a fekete-sárgára festett korlátnál és lépcsőfeljárónál állt az őrség.
A Lábas Ház mellett a mai Gróf Mikó Imre utca sarkán a huszárezred tisztjeinek lakásai, az ún. kvártélyházak álltak. Az utca mai vonalának kialakítása a kollégium déli szárnyának építésével vette kezdetét, s a múlt század derekától 1894-ig a Felső (vagy Külső) Libócz (Libocz, Libucz) utca nevet viselte. Előtte amolyan mellékutcának tekintették, ahol a Hegy utcából (ma Váradi József) a piacon átfolyó csermely vizét vezették le fűz- és jegenyefák között, melyeket aztán „káros árnyékuk” miatt kivágattak. Az utca sáncában gyakran tócsákban állt az esővíz, melynek egészségkárosító hatását élcelődve rója fel az illetékeseknek a korabeli lap, a Korunk egyik száma: „Nem teljesen megerősített hír: „...az utcában a vármegyei főorvos a koleraterjesztő pocsolyába szinte belefulladt. Szerencsére az építtető mérnök kihúzta.” A szükséges útkarbantartási és -feljavítási rendelkezéseknek „csak holmi fövenyezéssel tudott a város eleget tenni, és ott is annyira, hogy csak nagy bajjal és kivált setétben alig lehet abba az utcába járni” – írja Kovács kapitány a tanácshoz küldött levelében 1851 novemberében, majd így folytatja: „mire nézve... ezen helység a város nevet csak hiába ölti magára, ...s azon vezérelv, hogy »nagyapám és apám is mindig sárban úszott, s én sem akarok jobb lenni« – valaha nevetségessé vált”.
A Schwarzenberg Csarnok
2. A vásártér keleti során rendezetlenül kisebb házak és telkek, mészárszék, mérlegház, a városi tanács régi épülete, Ehédi Mihály kerekesmester háza sorakozott, délkeleti sarkán Gál Károly boltja állt. Amikor 1853-ban a határőrség már meglévő három kaszárnyaépületén kívül újabbat terveznek, Erdély katonai kormányzója, Schwarzenberg herceg kijelenti: Sepsiszentgyörgyön nem állomásozik többé katonaság, így helyette „ajánlja a városnak egy célszerű vendéglő felépítését, mivel ez a városban igen érezhető hiány”. Lebontják a vásártér északkeleti sarkán álló mészárszéket és mérlegházat, néhány kisebb építményt, s felkérik Pataki mérnököt a létesítendő épület, az 1854–56 között L alakban emelt Városháza földszintjén vendéglővel, emeletén színházteremmel megfelelő helyének kitűzésére: „állapíttassék meg a szegelet, hogy mindkét felől egyenes vonal váltassék a Piac és a város szépítésére”. Az épület kétemeletes, erkélyes központi tömbjét (ma a színházépület középső homlokzata) Schwarzenberg Csarnoknak nevezik el.
A telek délkeleti részén álló emeletes Béldi-ház földszinti helyiségeit a neves Veress-fogadó tulajdonosa bérelte, majd 1860-tól a Mikó-kollégium elődje, a Református Tanoda néhány gimnáziumi osztálya és az iskola könyvtára költözött ide. A piactér felőli részen sorakozó volt városi tanácsház, Ehédi Mihály háza, valamint Gál Károly sarkon álló boltja helyét is a Mikó 1877-ben felépült nyugati szárnya foglalta el. E területen volt az a két kis telek is, melyeket a város hálája jeléül 1849 tavaszán díszpolgárainak: Kossuth Lajosnak és Bem Józsefnek adományozott.
A Bogdán-ház
3. A Nagy és Piacszeg utca által határolt teret Bogdán András (a későbbi Háromszék Takarékpénztár igazgatója) és István (földbirtokos) az 1862-ben családi házuk bővítéseként létesült, 24 lakrészes háza uralta. A bővítés előtt itt is néhány kisebb ház, bolt (pl. a Salati Józsefé) állt. A Lányi Károly rajza jobb oldalán álló létesítmények jól követhetőek Orbán Balázsnak az 1860-as években készült felvételén (Sepsiszentgyörgy képes története, 122. oldal).
„A város korcsmája”
4. Levéltári adatok birtokában, ha vázolni szeretnénk a Piactér északi oldalát a Bazár felépítése előtt, a kaszinó által bérelt két épületet és a mögötte álló, Kupferstich József 1853-ban létesített szeszgyárát („gőz-pálinkafőző”) tekinthetjük biztos kiindulási pontnak. Az ún. Casino-bolt kb. a Bazár délkeleti sarkának helyén, esetleg kissé előtte, a „régi Casino-korcsma” vagy „a város korcsmája” feltételezhetően pedig a mai kormányhivatal helyén állt. Öt helyisége volt, melyeket vendéglőnek, fogadónak, játék- és olvasótermeknek rendeztek be, udvarán pedig – melyről feltételezhetjük, hogy a kaszinóboltig nyúlt le – cédulaíró és mérlegházak, valamint egy további épület helyezkedett el („szegeletház”). Az épületet többször javították, de végül már nem sikerült a kért bérért kiadni, így a tanács árverésen eladta. Anyagából épült fel Sugásfürdő első villája 1869-ben. A kaszinó telkétől nyugatra (kb. a mai megyei tanács helyén) Sikó József „csizmadia háza”, északi szomszédságában (a volt Lux mozi helyén) Kupferstich József szeszgyára állt, mely a piactér rendezésével központi helyre került, és a környezetszennyezés miatt gyakran váltotta ki a lakosság elégedetlenségét. Íme, hogyan panaszolja be Haurich József postamester a városi tanácsnak az utód Kupferstich Józsefet 1867-ben: „izraelita Kupferstich József mint a város közepében levő pálinka maschina birtokosa ellen több rendben panasz adatott ki, hogy maschinájából mindenféle ocsmány bű levet bocsát ki az utcára, mely által az egészség megrontása nagy mértékben béfoly, sőt gyakoron a postára járó vidékiek is panaszt adtak be, hogy a rossz szag miatt nem képesek a postára bejárni”. (A postahivatal a telek északkeleti szomszédságában, a Könyök (ma Kőrösi Csoma Sándor) utcában volt. A piactér északi vonalán az említett épületek helyen emelték 1867–69 között a Bazárt (ma Gyárfás Jenő Képtár).
A Székház
5. Amint Lányi Károly vázlatán is látható, már 1945 előtt körvonalazódott a volt Kovács Gábor (ma Mihai Viteazul) tér, melyet akkor Fadgyas Bálint ’48-as főhadnagy 1800-as évek elején épült háza uralt. Valószínű, hogy előzőleg Császár Sámuel városi tanácsos tulajdonát képezte, és itt tartották a múlt század elején Sepsiszék üléseit.
1832-ben, Béldi László közigazgatási vezető idején a háromszéki köznemesség közpénzén a katonarend és a jobbágyok közmunkájával a piactér nyugati oldalán klasszicista stílusban felépül Sepsiszentgyörgy nemcsak legrangosabb, hanem történelmileg is legjelentősebb épülete, a Székház (később Megyeház, ma Bod Péter Megyei Könyvtár). Eredeti, a szárnyépületek nélküli alakját Orbán Balázstól ismerjük.
A megyeház mögötti vízmosásos domboldalon mutatta be Gábor Áron 1848. november 28-án ágyúját, amellyel a legenda szerint már első lövésével célba talált. 1851-ben Füger tanácsos, törvényszéki elnök vette bérbe a várostól e területet (a mai Park vendéglő környékét), Füger 1854-ben távozott, ezután a kertet a város azzal a telekkel cserélte el, melyet 1846-ban börtönhelyül adott a széknek, és melyen ma a Mikó-kollégium részére Kós Károly tervezte épület áll (a volt Kós Károly Ipari Középiskola). Itt tervezték felépíteni 1869-ben azt a református templomot, amelynek tervét és költségvetését Császár Bálint polgármester közbenjárására Mikó Imre készíttette. Pénz hiányában a templom építése 1880-ra tolódott, amikor a szakemberek rádöbbentek, hogy a hatalmas épületet a talaj nem bírja meg. Helyét így a Potsa-parkban, szemben a kollégiummal, a sétányok alatt jelölték ki, de a költségeknek az igények miatti emelkedésével, majd a világháború közbejöttével kivitelezése végleg meghiúsult.
Annak ellenére, hogy Lányi Károly rajzán már nem jelennek meg az előbbi épületektől délre fekvő telkek, említsük meg, hogy ezek a múlt század derekán néhány családi és bérháznak, valamint az 1851–53 között felépült Ferenc József Kórháznak adtak helyet. Ezeket s az előttük húzódó későbbi sétatér akkor még rendezetlen helyét Orbán Balázs felvételén láthatjuk (Sepsiszentgyörgy képes története, 242. oldal).
(További írásokat Sepsiszentgyörgy múltjáról Cserey Zoltán és József Álmos Sepsiszentgyörgy képes története című könyvében olvashatnak, mely megvásárolható a Gutenberg Könyvesboltban.)
