A teremtő Isten nem tereli jobb utakra azt a földi halandót, aki alkotásra, tehát eddig nem létezett dologi holmi megteremtésére adja fejét, erejét. Különös jelenség és el nem kerülheti az Úr figyelmét az sem, ha az egyszerű szubjektum az Isten külön világához is közelít. Itt fekszik mozdulatlanul, másoktól érintetlenül egy könyv előttem, istenes tárgy. És most belegondolunk, hogy bizony közel áll az isteni meleghez – az lenne ugyebár a lélek –, percnyi késés nélkül nevezhetjük az emberi lélek Istentől megáldott alkotásának.
Illesse ima még ma is azt a kezet, mely a Szent Család dolgaihoz közelíti-tereli az egyszerű halandót... De kicsoda merészelne a Szent Családról írni még annyit is, hogy egy marék búzaszem helyett valaki halandó két marokkal vetett Jézus madarai felé, pusztán szeretetből? Ezen könyv, amely előttem már szinte csillog is, József sorsjárásáról szól, nem kisebb égi jelenségről. Címe: JÓZSEF TÖRTÉNETE. Hogy merészel egy evangélikus lelkész arra vetemedni, hogy igenis, ő megírja Józsefnek, Krisztus nevelőapjának és Szűz Máriának a történetét? Még a pogányok sem merészelték s ma sem, tagadni, hogy aki teremtésre, valaminek a megalkotására és aztán fölmutatására szánja a fejét, az az Úr környezetének levegőjét is ismeri.
A könyvet Kiss Béla írta emberek s angyalok színe előtt. Ő maga 1879-ben született, meghala 1920-ban, fiatalon. Vannak, akik ebben a korai életkorban megesett halált is e könyv megírásával hozzák kapcsolatba, hiszen nem lehet csak úgy né, verses formában írni Máriáról és férjéről, Józsefről, ki nevelőapja vala Jézusnak, kit szűzen szült vala Mária, szintén kiválasztott.
Hogy kerül elibénk e könyv egyszerű brassói nyomdából? A nagy család egyik ágán él a mai áldott szent napon is Kiss Jenő úr, aki ifjontul vala tanár, aztán szaporodván körötte s az ő maga fejében is a sok könyv, azokra adta a fejét. Előkeresték-szerezték Kiss Béla nagytata tiszteletes úr verses elbeszélését. És most jöve a neheze: annyi rengeteg esztendő után a verses művet a mostani epedő olvasó elé óvatosolni, de kristálytisztán, akár a menny küszöbe nyárban.
A József története elbeszélő költemény, verses nagyepika, melyben a költő, Kiss Béla fohásza után sorjáznak rendben a történések és történetek:
„Kanaán völgyének ragyogó emléke
Szállj most szép múltaddal a lelkem elébe.
Gyújtsd lángra szívemnek izzó hevületét
Hadd mondhassam el a József történetét.”
A bibliai eseménysorozat valóságos családi, rokonsági együttest éltet, dologidőben is van ima, az imákban megférnek a mindennapi levés, megmaradás, mindazonáltal a mindennapi istenhit. Bizony mondom most néktek, Józsefet eladták testvérei, hogy megszabadulnának tőle, József börtönbe kerül: mindazonáltal marad tiszta embernek, a jellem s az elhivatottság jegyében és céljával. Csodáljuk emígy utólag, ismerkedvén ezzel a kiváló lírai-epikai alkotással, amelyet száz év után bizony gondosan és fohászokkal kellett leporolni, úgy tenni az emberek, olvasók elé.
Magam boldog vagyok ma is, hogy minden kiadói munkát elvégeztek és kezembe vehettem mint kincset az alagutakból, ezt a csodás könyvet. Cselekedjék hasonlóképpen, aki versregénnyel akarja és tudja lengetni, illatozni a maga mellkasát.
CZEGŐ ZOLTÁN
