A helytállás természetrajza

2021. október 15., péntek, Nyílttér

Beke István és Szőcs Zoltán azt tette, amit minden nemzeti érzelmű székely fiatalnak meg kellene tennie: a rendelkezésére álló eszközökkel közösséget formált, az egy évszázada tartó elnemzetlenítési törekvések ellensúlyozására cselekedett. Nem rejtette véka alá, büszkén vállalta és a mindennapokban is megélte őseitől örökölt identitását. A székely öntudat huszonegyedik századi feltámadásának hírnökeként, a fel-felágaskodó hatalmi önkény machinációira fittyet hányva beszélt az igazságról, cselekedett az igazságért. Hogy jogunk, sőt, kötelességünk megőrizni és továbbvinni mindazt, amit tőlünk ugyan elvehetnek, de lemondani róla: bűn. Hogy az Isten–haza–család hármasában élni és cselekedni korántsem elavult rendszere létezésünknek, hanem megmaradásunk egyetlen útja.

S hogy mennyire az isteni igazságba vetett hitre támaszkodva tették ezt, az akkor derült ki igazán, amikor – a legsötétebb koncepciós időket idézve – a még mindig tobzódó önkény karja nyilvánvaló, a diktatúrákra jellemző példastatuálási szándékkal érte el őket, és börtönbe kellett vonulniuk. Mert egy pillanatig sem éreztették azt, hogy áldozatokként, hanem a székely ügy melletti kiállásukért kénytelenek súlyos börtönéveket megélni. 

Az önuralom és a helytállás olyan példáját mutatták meg, ami egyben üzenet is számunkra, akik az önkény polipkarjával csak gondolatban találkozhattunk. És azoknak is, akik még félnek, közönyösek, vagy akik a szülőföldön való boldogulás imperatívuszát nem tartják fontosnak. Akik, bár tudják és érzik, hogy olyan korban élünk, amikor az anyanyelvünket, identitásunkat megtörni hivatott erők a legalattomosabb, a mai korhoz „finomított” eszközökkel munkálkodnak, s nem riadnak vissza attól sem, hogy egy egész közösséget bélyegezzenek meg, mégis mástól várják a kiállást. Csupán maguk boldogulását tartják szem előtt, képtelenek a közösségért cselekedni.

Beke István és Szőcs Zoltán áldozatot vállaltak, de nem lettek áldozatok. Sokkal inkább a helytállás példaképei, mert akiben erős a hit, az elkötelezettség, annak csakis a helytállás lehet a természete. Akárcsak Moyses Mártonnak, a lánglelkű és lángeszű nagyajtai fiatalnak, aki egy sokkal brutálisabb korban vállalta, amit vállalnia kellett.

Legyen a Moyses Márton Kitüntető Cím a helytállás, az áldozatvállalás elismerése, hogy ez a példamutatás minél többünket erősítsen a Székelyföldért cselekvés útján.

(Elhangzott a Moyses Márton-kitüntetés átadásán kedden Sepsiszentgyörgyön)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mi a véleménye az elnökválasztás érvénytelenítéséről?






eredmények
szavazatok száma 660
szavazógép
2021-10-15: Riport - Fekete Réka:

A nélkülözhetetlen háttérmunkáról (Beszélgetés Koszta Árpáddal)

A brassói születésű, Tatrangban nevelkedett, műszaki pályán induló Koszta Árpád 1983-ban érkezett friss házasként Sepsiszentgyörgyre. Akkor még nem gondolta, hogy későbbi munkahelye révén olyan sok kultúrházigazgatót és különböző felekezetű lelkészt fog megismerni és velük együttműködni, ahány egy átlagember életében szóba sem jöhet. Az idén nyugdíjba vonuló Koszta Árpád harminc évig volt a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes vezető beosztású háttérembere – előbb adminisztrátor, majd 2000-től aligazgató –, aki nélkül nemcsak a turnékra nem kerülhetett volna sor, de még az előadásokra is úgy gondol, mint a társulattal közösen szült gyermekekre, hisz a próbafolyamat első percétől a bemutatóig dolga akadt a színfalak mögötti teendők körül.
2021-10-15: Nyílttér - :

A Fogolyán-ház nagyrészt ma is az államé

A holokauszt nemzetközi emléknapja január 27-e, ekkor szabadították fel az auschwitzi koncentrációs tábort. De több európai országnak is van külön holokausztnapja, így Romániában 2004-től október 9-e, ugyanis 1941-ben ekkor kezdődtek a bukovinai deportálások. Fontos megjegyezni, hogy a román hatóságok megtették ezt német megszállás nélkül, korábban is.