Beke István és Szőcs Zoltán azt tette, amit minden nemzeti érzelmű székely fiatalnak meg kellene tennie: a rendelkezésére álló eszközökkel közösséget formált, az egy évszázada tartó elnemzetlenítési törekvések ellensúlyozására cselekedett. Nem rejtette véka alá, büszkén vállalta és a mindennapokban is megélte őseitől örökölt identitását. A székely öntudat huszonegyedik századi feltámadásának hírnökeként, a fel-felágaskodó hatalmi önkény machinációira fittyet hányva beszélt az igazságról, cselekedett az igazságért. Hogy jogunk, sőt, kötelességünk megőrizni és továbbvinni mindazt, amit tőlünk ugyan elvehetnek, de lemondani róla: bűn. Hogy az Isten–haza–család hármasában élni és cselekedni korántsem elavult rendszere létezésünknek, hanem megmaradásunk egyetlen útja.
S hogy mennyire az isteni igazságba vetett hitre támaszkodva tették ezt, az akkor derült ki igazán, amikor – a legsötétebb koncepciós időket idézve – a még mindig tobzódó önkény karja nyilvánvaló, a diktatúrákra jellemző példastatuálási szándékkal érte el őket, és börtönbe kellett vonulniuk. Mert egy pillanatig sem éreztették azt, hogy áldozatokként, hanem a székely ügy melletti kiállásukért kénytelenek súlyos börtönéveket megélni.
Az önuralom és a helytállás olyan példáját mutatták meg, ami egyben üzenet is számunkra, akik az önkény polipkarjával csak gondolatban találkozhattunk. És azoknak is, akik még félnek, közönyösek, vagy akik a szülőföldön való boldogulás imperatívuszát nem tartják fontosnak. Akik, bár tudják és érzik, hogy olyan korban élünk, amikor az anyanyelvünket, identitásunkat megtörni hivatott erők a legalattomosabb, a mai korhoz „finomított” eszközökkel munkálkodnak, s nem riadnak vissza attól sem, hogy egy egész közösséget bélyegezzenek meg, mégis mástól várják a kiállást. Csupán maguk boldogulását tartják szem előtt, képtelenek a közösségért cselekedni.
Beke István és Szőcs Zoltán áldozatot vállaltak, de nem lettek áldozatok. Sokkal inkább a helytállás példaképei, mert akiben erős a hit, az elkötelezettség, annak csakis a helytállás lehet a természete. Akárcsak Moyses Mártonnak, a lánglelkű és lángeszű nagyajtai fiatalnak, aki egy sokkal brutálisabb korban vállalta, amit vállalnia kellett.
Legyen a Moyses Márton Kitüntető Cím a helytállás, az áldozatvállalás elismerése, hogy ez a példamutatás minél többünket erősítsen a Székelyföldért cselekvés útján.
(Elhangzott a Moyses Márton-kitüntetés átadásán kedden Sepsiszentgyörgyön)
