A kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző partnerségi szerződést kötött a máramarosszigeti Leőwey Klára Elméleti Líceummal a diákjaink körében nagy népszerűségnek örvendő, idén március 8–15. között lezajlott projekt – amelyet híres magyar nők, Brunszvik Teréz, Teleki Blanka és Leőwey Klára inspiráltak – továbbgondolásának következtében. A magyar nőnevelés és az 1848-as forradalom eseményeinek meghatározó (nő)alakjait Vasvári Pál így jellemezte: „szabad lelkük túlszárnyalt ködös századuk homálykörén”.
Iskolánk szeptemberben tanulmányi kirándulást szervezett azzal a céllal, hogy a tanítóképzős diákok ízelítőt kapjanak mindabból, ami abban az időben az erdélyi arisztokrácia köreiben a haladó eszmék iránti fogékonyságot jelentette, hogy ellátogassunk a Teleki Blankához és Leőwey Klárához köthető helyszínekre, és hogy élő kapcsolatot teremtsünk a máramarosszigeti líceummal. A programban ötven középiskolás, valamint a két programfelelős, Zoller Katalin és Kis Emese tanár vett részt Kézdivásárhelyről, bizonyos részeiben pedig a Leőwey Klára Elméleti Líceum tanárai is.
A tanítóképzőnek nagyon sok országhatáron túli kapcsolata van más iskolákkal, azonban az országhatáron belüli szórványtelepüléseket alig ismerik a diákok. Teleki Blanka és Leőwey Klára erdélyi származása egészen meglepte őket, és felkeltette kíváncsiságukat tágabb szülőföldjük iránt. A programot elsősorban ezek az igények hívták életre: kapcsolatot teremteni szórványban lévő középiskolával, megismerni Máramaros vidékét, kulturális örökségét, a magyar kultúra számos kiemelkedő alakjának oda kötődését. Kirándulásunk útvonala a következő volt: Kézdivásárhely–Koltó –Nagybánya–Dióshalom–Mara-vízesés–Máramarossziget–Szaplonca–Körtvélyes–Kővárhosszúfalu–Kézdivásárhely.
Koltón nagy élmény volt mindenki számára a csodálatosan felújított Teleki-kastély. Sok érdekességet tudtunk meg a koltói vad grófról, illetve Petőfi Sándor és Szendrey Júlia mézesheteiről is derültek ki új, számunkra még ismeretlen részletek.
Nagybányán meglátogattuk a Planetáriumot, az ásványtani múzeumot és bebarangoltuk a város gyönyörű főterét. Máramarossziget felé menve megálltunk Dióshalom 1721-ben épült, 54 méteres fatornyával égbe nyúló, a világörökség részét képező, Szent Mihály és Gábriel arkangyalnak szentelt fatemplománál, majd a Mara-vízesés festői környezetére csodálkoztunk rá.
Máramarosszigeten a Leőwey Klára Elméleti Líceum tanáraival partneri szerződést írtunk alá, kifejezve szándékunkat, hogy ezt a kapcsolatot továbbra is működtetni szeretnénk. A járványtani intézkedések miatt csak az épület udvarára tekinthettünk be, ahol Leőwey Klára mellszobra is áll. Meglátogattuk a református és a katolikus templomokat, és több időt szántunk a börtönmúzeumra, ahol a kommunizmus áldozatainak emlékére létrehozott tematikus cellákat néztük végig megrendülve.
Kilátogattunk a szaploncai vidám temetőbe és a körtvélyesi kolostorokhoz, amelyek betekintést nyújtottak a máramarosi emberek és vidékek színes, szemet és lelket gyönyörködtető világába. Hazafelé megálltunk Teleki Blanka szülőhelyénél, Kővárhosszúfaluban a kastélynál, amelyet csak kívülről lehetett megtekinteni.
Az RMDSZ és a Communitas Alapítvány támogatásával megvalósult projekt és tanulmányi kirándulás résztvevői jobban megismerhették a reformkor társadalmát, kultúráját, értékrendjét a történelmi múlt élményszerű felelevenítésével. Megtapasztalhatták a kor hangulatát és elképzelhették a reformkori emberek változatos életvitelét, konkrétabban a nők helyzetét is. Formálódhatott bennük a nemzeti és az egyetemes emberi identitás érzése, erősödhet a hazaszeretetük, és azt hiszem, mindannyian nyitottabbak lettünk szülőföldünk természeti és kulturális örökségei és kincsei iránt.
Zoller Katalin
