Persze, ez esetben azon is lehet töprengeni, mi jellemző leginkább Cioloşékra, a vegytiszta reménykedés, netán a lesz, ami lesz jól ismert hazai életfilozófiája, avagy a mértéktelen cinizmus. A parlamentben ugyanis 17 százalékos  támogatottsággal rendelkeznek, és ismerve az erőviszonyokat, szinte lehetetlen, hogy javasolt kabinetjüket megszavazzák. Akkor meg minek erőltetik, miért húzzák az időt? Nem lenne egyszerűbb és politikailag érettebb visszaadni a megbízást az államfőnek, mondván, köszönjük, nem kérünk belőle, mert csak gúnyt kíván űzni belőlünk és le kívánja járatni megmentő mozgalmunkat? Nem, Cioloş faltörő kosként törtet előre, kormányprogramot készít és minisztereket nevesít – köztük, mások mellett, újra ott díszeleg a harmatgyenge egészségügyi miniszter, Ioana Mihăilă –, és sehogyan sem akarja tudomásul venni, hogy nem egy karakteres, tömeges támogatottsággal rendelkező politikus – már csak nacionalista múltja miatt sem lehet az, hiába legyeskedik Macron árnyékában –, hanem egy olyan epizódszereplő, akit a bukaresti szappanopera több, harmadrendű csillaga is még mélyebbre kíván süllyeszteni.

Cioloşékkal egyik parlamenti párt sem tárgyal, ők mégis bizakodva mennek előre. A játszma következő eleme – miután ő maga szemrebbenés nélkül azt is megjegyezte, most „nincs idő kísérletezgetni” –, hogy megkezdik a tárcavezetők szakbizottsági meghallgatását, itt azért borítékolható néhány baráti pofon politikai ellenfeleiktől, fokozódik tehát a cirkusz, és ezzel is telik az idő. Majd ha ezen is túlteszik magukat, következhet a parlament plénuma, amikor szavaznak majd a Cioloş-kabinetről. Pontosabban – miután kellő mértékben leteremtették, felelőtleneknek, kalandoroknak és éretleneknek minősítve – leszavazzák őket. Cioloş-kormány nem lesz. Nem csak azért, mert matematikailag és politikailag lehetetlen, hanem azért sem, mert a többi párt ezt nem kívánja, sőt, a liberálisok már az előrehozott választások lehetőségét is elemezgetik.

A kérdés csupán az, mennyi időbe telik, amíg lezárul a Cioloş-fejezet? A jelenlegi forgatókönyv szerint már kedden meghallgatnák a miniszterjelölteket, szerdán pedig a honatyák szavaznának is a kabinetről. Ám ennél lényegesebb, hogy mi következik majd a rendíthetetlen Cioloş bukása után? Ügyvivő kormánnyal, továbbra is a sötétben tapogatózik az ország, vagy sikerül beiktatni egy teljes jogkörű kabinetet? Ez békeidőben is fogas kérdés, ám most, amikor a járványhelyzet a földre teperte az országot, fokozott aggodalommal vethető fel a következő kérdés: meddig tart még itt a kormány, hol a kormány, avagy, a felelősen vagy éppen felelőtlenül nevű politikai társasjáték?