Florin Cîțu azon boldog kevesek közé tartozik, akiknek semmiféle aggodalmat nem okoz az energiaárak robbanása, az elszabadult infláció, a napról napra gyengülő lej és más efféle kicsinyes anyagi kérdés, ami a lakosság nagy részét foglalkoztatja. Mert ha bármi köze is lenne a valósághoz, nem állítaná, hogy a gazdaság pompásan teljesít, és ennek jótékony hatásait nemsokára az emberek is érezni fogják. Sőt, máris érzik, mert íme, az egészségügynek 4 milliárd lejjel többet utaltak ki.
Mondta mindezt akkor, amikor az egészségügyi rendszert összeomlás fenyegeti, négy és fél percenként meghalt egy koronavírusos beteg – sokan a mentőkocsikban vagy a folyosón, mert nincs már, ahová befektetni őket. Az áldozatok számát tekintve világelsők lettünk: az elmúlt héten kétezernél többet temettek, és ezek csak a COVID-dal diagnosztizáltak, a miattuk kezelés nélkül maradt többi beteget és elhunytat csak az érintett családok tartják számon. A hozzánk 19 hónapja beköszöntött járvány azonban másféle nyomorúságot is hozott: az ügyvivő kormányfő diadalittas nyilatkozata előtt egy nappal közölte az európai statisztikai hivatal, hogy 2020-ban Romániában volt a legmagasabb a szegénységnek és társadalmi kirekesztésnek kitett lakosság aránya: 35,8 százalék, miközben az uniós átlag 21,9! Erről azonban a magát Supermannak képzelő politikus egyszerűen nem vesz tudomást, ahogy arra sem veszteget szót, hogy a költségvetési hiány és az államadósság miért nő ilyen jólét mellett. És hova lesz a pénz? Mert a rekord gazdasági növekedéssel már Dragnea is sokat dicsekedett, ám ebből a nagy dübörgésből valahogy sem kórház, sem jobb egészségügyi ellátás, sem autópálya, sem más közhasznú befektetés nem lett – egyedül az állami munkabérek emelkedtek. És most láthatjuk, mire képes ez a jól fizetett államapparátus, élén a golfozásra biztató államfővel és a saját álomvilágában lebegő, bukott kormányfővel. Gyakorlatilag az alsóbb, nem döntéshozó szinteken dolgozók próbálják menteni a menthetőt, de már ők is kóvályognak, nem a hatalom ködétől, hanem a káosztól és kimerültségtől.
A politikai osztály és főként a Nemzeti Liberális Párt irányítóinak vastag cinizmusa és érzéketlensége már akkora társadalmi feszültséget okozott, ami előbb-utóbb robbanni fog. Valamit Cîțu is érezhet a széljárásból, mert bér- és nyugdíjemeléseket ígért, és különféle védőintézkedéseket, köztük az energiaárak korlátozását – majdnem úgy, mint Nicolae Ceaușescu, mikor már az erkélye alatt üvöltött a tömeg, amely aztán el is kergette a diktátort. Kíméletlen tisztánlátással fogalmazta meg Ioana Ene Dogioiu a spotmedia hasábjain, hogy Dragnea idején elvekért, az igazságszolgáltatásért, a feddhetetlenségért tüntettek az emberek, ezen a télen azonban az éhség, a hideg és a halál fogja őket utcára hajtani, éppen mint 1989 decemberében. Ugyancsak ő jegyzi meg, hogy Victor Ponta a Colectiv-tűzvészben odaveszett 60 élet miatt mondott le, most pedig naponta halnak meg ötször-hatszor annyian, és a helyzetért felelős Cîțu egyetlen gondja az önérzeteskedés. Vajon még hány embernek kell meghalnia, amíg hátralép?