A tölcsérgombák (Clitocybe nemzetség) nem tartoznak a közismert gombák csoportjába. Ha minden tölcsérgombának nevezettet figyelembe veszünk, akkor sem kell sokról beszélnünk a népi gombászat vonatkozásában.
Legnépszerűbb közülük a szürke tölcsérgomba (Clitocybe nebularis), de ennek az ismerete sem lehet nagyon régi. Noha periferiálisnak, alig ismertnek számít legtöbb tájegységünkben, egyre népszerűbb.
Fiatalon domború, majd ellaposodó szürke színű kalapja van. Lemezei fehéresek, krémsárgák, a kalap húsáról könnyen leválaszthatók. Tönkje bunkó alakú, gallérja, bocskora nincs. Fűszeres szagú és ízű. Szeptembertől novemberig lomb- és fenyőerdőkben fellelhető gyakori faj. Ehető, de fogyasztás előtt érdemes leforrázni, mivel egyeseknek megárthat, allergiát okozhat. Általában azt ajánlják tájainkon, hogy más gombákkal vegyítve, illetve például a lila pereszkéhez hasonlóan készítsük meg.
Népi nevei a Székelyföldön: fehér árpaalj (Borszék, Gyergyó), fehér peszterge, fődi lasa (Sepsikőröspatak), szürke lasa, őszi lasa (Csíkszentmihály), szürke pereszke, szürke peszterge (Sepsikőröspatak), őszi pisztiric (Csíkborzsova), őszi pitric (Borszék, Gyergyó).
Román megnevezéseinek egy része hatott néhány magyar nevének kialakulására, de több esetben fordított a helyzet, magyaroktól tanulták a románok, s magyarból fordították a nevét. Beregújfaluban az ukránok nem ismerik, de a magyarok igen a szürkegombát. Német, szász nevét nem ismerjük.
Kenyérrel, rizzsel, hússal, puliszkával, galuskával, laska(tésztával) eszik (ahol eszik) ezt a gombát.
Zsigmond Győző
