Elriasztó példaként mindenképp a történelem lapjaira kívánkozik az az olcsó színjáték, amit pár nap alatt minden román politikai alakulat képes volt végigcsinálni, gyakrabban fordítva köpönyeget és véleményt, mint a mondás szerint az átlagember az alsóneműjével teszi. A nép választottjai sokadjára bizonyították: a nemzeti vagy országérdek a legutolsó a sorban, amikor a hatalomról van szó, pontosabban annak megtartásáról, meg-, illetve visszaszerzéséről. És legyen bármekkora is a baj, ettől nem szabad eltérni.

Beszédesebb példát nem is kell keresni, mint a Nicolae Ciucă megbízott kormányfő által felvetett politikai tűzszünet gondolatára adott válaszok. Találunk itt mindent, kategorikus elutasítást, teszetosza támogatást, illetve alapos ködösítést is, csak éppen felelősségteljes, érett viszonyulást nem. Kapunk helyette további kisstílű számítgatást, üres nyilatkozatokat, sejtelmes bejelentéseket, pálfordulást és zsarolgatást, mindezt úgy, hogy közben pár nap van hátra, amíg valamilyen döntésnek meg kell születnie az esetleges Ciucă-kormány sorsáról.

És miközben a pártok vezetői egymást túllicitálják a nagyotmondásban, a parlamentben tökéletes képet kapunk arról, valójában milyen esélyei vannak annak, hogy az egyre súlyosabb egészségügyi és gazdasági válsághelyzetben a döntéshozók legalább egy időre félretegyék a harci szekercét, és tényleg az ország dolgaival foglalkozzanak. Ugyan a képviselőház tagjai tegnap megszavazták az elszabadult energiaárak kompenzálását szabályzó törvénytervezetet, de sajnos, ez fehér hollónak számít. Az alsóházi döntéssel párhuzamosan ugyanis a szenátusban hamisíthatatlan és minősíthetetlen balkáni cirkusz zajlott a védettségi igazolvány kötelezővé tétele kapcsán, aminek eredménye az elutasítás lett. És a hadiállapot ezzel nem ér véget, hiszen láthattuk, hogyan fogadták egyes politikusok a hét elejétől – amatőr bakisorozattal – elrendelt járványügyi szigorításokat.

A fentiek alapján józan gondolkodású ember nem hiheti, hogy a román politikum hirtelen megvilágosodott, és belátták, tényleg eljött az utolsó óra, és nemhogy fegyverszünetre, de sürgősen békére lenne szükség, ha időlegesen is. Mert az ország és a lakosság érdeke most ezt kívánja. Szomorú, de az elmúlt pár nap azt bizonyította: minden oldal körömszakadtig kitart az álláspontja mellett, és a végletekig elmennek, hogy azt érvényesítsék, jottányit sem engedve az ellenfélnek. Természetesen mindezt úgy, hogy közben a stabilitásról, kiszámíthatóságról, az egyetértés szükségességéről papolnak. Nagy kár, hogy közben az asztal alatt még mindig a kést fenik.