Nem jó ujjat húzni még a poén szintjén sem a szentségekkel. De a nagyon ritka visszajelzések egyike úgy hangzott, hogy ez a mellékelt képen pózoló székely páros úgy áll ott, akár valami görög isten.
Mire elhittem volna magam, rájöttem, hogy kinek másnak, mint kizárólag a modelleknek szól a felmagasztalás. Mint derült égből villámcsapás érkezett ez a kilencvenegyben személyre szóló üzenet, mikor még javában zajlott a gyűlölködés, gyakran mindenféle hazaárulással, toleranciahiánnyal, amikor zsebünkben kötelet hordó ázsiai kalandoroknak titulálták az erdélyi magyarságot. Még elevenen csengnek a Ciontea-, Vadim Tudor-, Funar-féle hozzászólások, vagyis volt elég gyűlölet-témája a sajtónak. Magas példányszámokban nyomtathattunk magyarul, románul, s még a nemzetközi bajtársaink is gyakran idéztek. Görög visszhangról nem tudok, de meggyőződésem, hogy őket hidegen hagyta az eset.
S mire a felmagasztalás fogalmához érek, újabb konfliktus esélyét látom: nem sértődnek-e meg a derék székely atyafiak, hogy nem a görög istenekre akasztják rá, hogy olyanok, akár a jó vágású székely férfiak. Mert nem mindegy.
A Debrecenben megjelenő Erdélyi Tükör oldalnyi felületet szánt erre a felvételre teljes lapméretben a hátsó borítón. Az üzenet is csak szóbeli volt, az anyaországból érkezve, mikor még odaát is többen szerettek bennünket. Természetesen simogatta hiúságomat, még ha nem is nekem, csak modelljeimnek szól, hiszen rég hozzászoktam, hogy a fotós egy szükséges rossz, kiszámíthatatlan alak a háttérből, zavarja az előadást, belemászik miden fontos jelenetbe, csakhogy neki is kell néha egy pár jó szó, mint politikusnak a káromkodás, színésznek a taps...
S hogy ne legyen ilyen egyszerű a kép története, a Háromszékben is megjelenik a felvétel -- zzal a kép alatti szöveggel, hogy erdővidéki székelyek a nagyajtai unitárius templomfal alatt az 1991-es Kriza-ünnepséget megelőző istentiszteleten. És örömömre, bánatomra ezúttal levélben értesítették a szerkesztőséget, hogy két udvarhelyszékit erdővidékiesítettem el, nem azért mondják, csak hát mégis…
Hibaigazítások sorozatait mérlegeltem egy ideig, hogy itt most a görög istenséggel, az udvarhelyiek önérzetével kell-e hadba lépnem, vagy inkább csendben örüljek, hogy a sajtófotót is észreveszi valaki olyan időkben, mikor még nem voltak ilyen névtelen netes hozzászólások, ahol bárhova elküldhetnek újságírót, fotóst, modellt ide-oda, minden mellékszereplővel együtt, egységesen.
