Nagy D. István
Egy olyan országban, ahol politikusok immáron több mint egy hónapja idétlenkednek a kormányalakítással, ahol az államfő külföldre utazik, vagy éppen golfozva lazít, miközben a barikádon lenne a helye, ahol azt sem tudni, hogy az elkövetkező hetekben összeomlik-e az egészségügyi rendszer, illetve melyik nagyvárosban kénytelenek fagyoskodni a tömbházakban, már azt is értékelni kell, ha valamely döntéshozó kézzelfogható információkkal érkezik.
Jelen esetben Sorin Cîmpeanu tanügyminiszter, aki tegnap közölte: hétfőtől vége a kényszervakációnak, kezdődik az oktatás. A lassan a teljes döntéshozatalt uraló káosz közepette azon már csodálkozni sem érdemes, hogy a tárcavezető további közlései már messze elmaradtak ezen mondat konkrét jellegétől.
Amint az sajnos várható volt, egy héttel a kezdés előtt – pár pontszerű részletet leszámítva – messze több a kérdőjel, mint a bizonyosság. Ezért mielőtt – az iskolatáskát megpakolandó – eszeveszett kapkodásba kezdenénk, vegyünk egy mély lélegzetet és lássuk be, kár sietni. Péntekig legalábbis, ekkor dől el ugyanis, hogy egyáltalán vissza kell-e menniük a nebulóknak az iskolapadba, vagy pedig marad a távoktatás, minden átkával együtt. Annyit érdemes a tanügyi tárca javára írni, hogy ők a jelenléti oktatás pártján állnak, nagy kérdés ugyanakkor, hogy következetességük a hét végéig is megmarad-e, és képesek-e egy észszerű, gyermeknek, szülőnek, pedagógusnak is elfogadható megoldással előrukkolni. Csak reménykedni tudunk, hogy az egészségügyi minisztériummal közös rendelkezéscsomagot nem úgy fércelik majd össze, mint egy héttel ezelőtt a járványellenes szigorításokat bevezető rendeletet, kifelejtve pár „apróságot” a határozatból, majd az így előidézett káosz és felháborodás nyomására kapkodva pótolni azokat.
A továbbra is elkeserítő járványhelyzet közepette valahol érthető a minisztériumi óvatosság, hiszen nem igazán tudják megjósolni, hogy az ország egyik-másik szegletében éppen mennyire fog tombolni egy héten belül a kór. Az viszont már jóval kevésbé világos, hogy miért kell az utolsó pillanatban dönteni mindenről, kész tények elé állítva elsősorban a szülőket, akiknek már megint röptében kell átszervezni maguk és csemetéik életét, ha éppen távoktatásra kárhoztattak. De nagyjából ugyanez a sors vár az oktatókra is, hiszen nekik is újból alkalmazkodni kell az új helyzethez. Legalább ennyire ködös az is, hogy az oktatási és az egészségügyi tárcák illetékesei miért csak ezen a héten egyeztetnek például a járvány megfékezését szolgáló, az iskolák által kötelező módon betartandó óvintézkedésekről. Nagyon is tisztában lehettek már a kényszerből elrendelt kéthetes vakáció elején, hogy ezekről a szabályokról mihamarabb dönteni kell, ha tényleg a jelenléti oktatás mellett teszik le a voksukat.
