Megjelent a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületének második könyve: Múltból jövendőt – Történelem hazulról. Mint a szerkesztő, Szekeres Attila előszavából kiderül, Galbács Pál ötlete nyomán az országhatárok által szétszabdalt magyarságot képviselő, mellettük meg az óceánokon túlra sodort újságírókat, írókat kértek fel a közreműködésre. Azzal a kéréssel fordultak hozzájuk, hogy a családjukban megőrzött, a Kárpát-medencei magyarság évszázados szétszabdaltságára utaló, azzal összefüggő fotó, tárgyi emlék, levél, más dokumentum képét küldjék el, és vessék papírra az ahhoz kapcsolódó gondolataikat tömören. A könyv kapható a Háromszék lapterjesztő standjain.
A felkérésére harmincheten válaszoltak, nemcsak a Kárpát-medencéből, hanem a Székelyföldről a Hawaii-szigetekre, Ausztriába, Németországba, a Partiumból Ausztráliába, Kárpátaljáról Kanadába sodródott kolléga is.
Galbács Pál utószavában magyarázatot ad kezdeményezésére: „A bukaresti államcsíny előtti időkhöz hasonlóan kezdtünk már mi, hétköznapi magyarok is elővigyázatosabban fogalmazni, a jajistenemnehogy szorításában egyre több nyilvánvalóan helytálló mondandónkat magunkba fojtani. Hogy ez az elmegyilkos öncenzúra ne lehessen úrrá rajtunk, igenis, tárjuk fel a tegnapot, jussanak eszünkbe a felmenők, felemelt fejjel emlékezzünk mindenkire és mindenre, aki és ami érdemes rá, büszkén és hangosan hirdessük, hogy a szülőföld nem áru, nem adható haszonbérbe sem. Csak arra építhetünk értelmes jövőt, ami a múltunkból olyanná tett minket, amilyenek vagyunk itt, a Kárpát-medencében élő és a nagyvilágba szétrajzott huszonegyedik századi magyarok, Ausztráliától a Hawaii-szigetekig.”
Történelemszilánkok című, Tegnapról holnapra alcímű előszavában Szekeres Attila az ötödik parancsolatból indul ki: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád tenéked”. Magyarázatul hozzáteszi: Az ige többet mond, mint első hallásra vagy olvasásra sejlik. Valójában nemcsak szüleinket, nagyszüleinket, közvetlen őseinket, tanítómestereinket kell tisztelnünk, hanem teljes múltunkat, mindazokkal együtt, akik tettek azért, hogy mi ma itt lehessünk, akiknek létünket köszönhetjük. Tisztelnünk kell történelmünket, mely szilánkokból tevődik össze. Történelemszilánk minden, ami a múltban történt, akár az elmúlt percben is. Ilyen történelemszilánkokból tevődik össze a jelen kötet is.
A szerkesztő megállapítja, hogy a közölt történetekből tisztán leszűrődik, nekünk, magyaroknak, bárhova is vetett a sors, közös nyelvünkön kívül közös a múltunk is. Nemcsak nyelvében él a nemzet, hanem történelmében is. S ahhoz, hogy éljen, nem a múltba fordulva kell élni, hanem a jövőbe tekintve. A múltat ismerni, azt megérteni, abból táplálkozni, erőt merítenünk kell, és a mában élve a jövőbe tekintenünk ajánlatos. Olyanoknak kell lennünk, mint a fáknak. Gyökerünk a múltunk. Minél gazdagabb, annál erősebben tartja a fát, mely minél több életerőt szívhat magába, annál terebélyesebb lombozatot fejleszt, annál gazdagabb termést hoz.
A gazdagon illusztrált könyvet Szabó Kriszta tördelte. A borítót Léphaft Pál neves vajdasági karikaturista tervezte.
Ajánlásként álljon itt a szerkesztő előszavából a hátsó borítóra kiemelt passzus: Az Olvasó kezébe bocsátjuk ezt a könyvet, táplálkozzék belőle. Gondolkodjék el a maga, családja, nemzete múltján, kutasson fel, őrizzen meg és adjon tovább tárgyi emlékeket, írott és képi forrásokat, szellemi hagyományokat a maguk és utódaik gyarapodására. (m. i.)
