Lehet, kissé torzít ez a hasonlat, de valami ilyesmit tett Florin Cîțu ügyvivő miniszterelnök néhány napja, amikor közösségi oldalán diadalmasan bejelentette: Románia megelőzte Magyarországot az egy főre eső nemzeti össztermék tekintetében. A kormányfő kijelentésével sajnos, az a legkisebb baj, hogy egyszerűen nem igaz – ennél sokkal nagyobb gond, hogy az időzítés, a stílus, a jelenlegi romániai helyzet tükrében ez a hetvenkedés nevetséges, de inkább groteszk.

Mert Forin Cîțu éppen akkor találta ezt jónak eldicsekedni, amikor romániai betegek tucatjait ápolják abban az országban, amelyet állítólag megelőztünk – azért, mert itthon egyszerűen nincs hely a kórházakban, nem tudják ellátni a betegeket. S miközben a bukaresti kormányfő éppen a Facebookon ecsetelte a román gazdaság sikereit, a magyar kormány különböző tisztségviselői ott voltak, ahol a román állam vezetői nem nagyon tették tiszteletüket: romániai kórházaknak adtak át segélyszállítmányt – antivirális gyógyszert, lélegeztetőgépet, légzéssegítő maszkokat. Mert itthon mindez hiánycikk, mert annyira sietünk megelőzni Magyarországot az egy főre jutó GDP-ben, hogy közben sem pénzünk, sem energiánk nem maradt a betegek ellátására. Mennyire kell a valóságtól elrugaszkodnia valakinek ahhoz, hogy miközben a koronavírus-járvány minden nap többszáz áldozatot szed az országban, a részvét, a szolidaritás, az együttérzés és a biztatás hangja helyett a hencegést, az olcsó és hazug propagandát válassza, miként azt a román miniszterelnök tette?

Az már tényleg szinte mellékes, hogy Florin Cîțu bejelentése nem igaz. A Hotnews hírportál megkereste a Világbank azon képviselőjét, akinek a miniszterelnök is tulajdonította a Magyarország megelőzéséről szóló bejelentést, és kiderült: a gazdasági szakember nem éppen ezt mondta. Ő ugyanis arról beszélt, hogy Románia megelőzheti Magyarországot a vásárlóerő-paritáson számolt egy főre eső GDP-ben. Nem történt meg tehát az „előzés”, hanem megtörténhet, ráadásul nem is ugyanarról a mutatóról beszélt az elemző, mint amire Florin Cîțu hivatkozott – utóbbi esetében ugyanis igen távoli még az „előzés” lehetősége.

Amellett azonban, hogy tapintatlan, ízléstelen és hazug, a román miniszterelnök dicsekvésével lényegében maga alatt vágja a fát. Joggal merülhet fel ugyanis több millió romániai kisnyugdíjasban a kérdés: ha már ennyire dübörög a gazdaságunk, ha már így előzzük Magyarországot, tán hamarosan Lengyelországot is, ugyanbiza miért akarják kiszúrni az idősek szemét alig 6 százalékos – egy 1500 lejes átlagnyugdíj esetében mindössze 70–80 lejes – nyugdíjemeléssel? Nem azért, de odaát, az éppen megelőzött szomszédnál most készülnek visszaállítani a 13. havi nyugdíjat, és most viszi a postás a hazai valutában számolva mintegy 1200 lejes nyugdíjprémiumot is, s bár odaát is tombol a járvány, azért van még hely a kórházakban, el tudják látni betegeiket.

Értjük mi, hogy dübörög a román gazdaság, előzzük a szomszédokat, de közben sem kórházakra, sem nyugdíjakra nem jut, hogy utakról, egyebekről ne is beszéljünk. Nem jobb lenne akkor inkább, ha előzés helyett előbb utolérnénk saját magunkat?