A turizmus mellett minden bizonnyal a textil- és készruhaipar sínylette meg leginkább a járványt. A logisztikai káosz, az ellátási láncok fennakadásai miatt sokan arról kezdtek beszélni, pusztán stratégiai szempontból sem engedhető meg, hogy Európa teljes mértékben a távoli ázsiai gyárakra hagyatkozzék egyes alapvető termékekből. A járványt Háromszék egyik legtöbb alkalmazottat foglalkoztató iparága is megérezte, a kapacitáscsökkentés, létszámleépítés, sőt, gyárbezárás elkerülése ott volt sikeresebb, ahol a saját márka és szolgáltatási lánc mérsékelte a globális kiszolgáltatottságot.
A G7 gazdasági portál által közölt elemzés szerint, bár a termelési kapacitások java még nem döntött a visszatelepedésről, egyes hírek szerint a textiliparban megindult a termelés közelebb vándorlása Európához. A Benetton olasz divatipari cég – amely a ruháit nagyrészt Ázsiában gyártatja és Európában értékesíti – például úgy tervezi, hogy 2022 végéig megfelezi ázsiai termelését, és ezzel párhuzamosan növeli a szerbiai, horvátországi, törökországi, tunéziai és egyiptomi megrendeléseit. Bangladesi, vietnami, kínai és indiai termelésüket eddig tíz százalékkal csökkentették a járvány kitörése óta.
A textilipar átrendeződésének egyik globális mozgatórugója a konténerhajózás válsága, ami miatt jelentősen nőttek a tengeri szállítási árak. A másik tényező a bizonytalanság és a lassúság. Míg normál esetben a megrendeléstől a termék leszállításáig négy-öt hónap telik el, manapság ez hét-nyolc hónapra nőtt.
A céges stratégiák azonban a textiliparban is szerteágazóak. Az olcsóbb szegmensekben dolgozó Gap inkább a jóval drágább légi úton akarja megkerülni a tengeri szállítás logisztikai problémáit a karácsonyi szezonra, dacára annak, hogy az még a mai árakon is öt-nyolcszor drágábban jön ki a tengeri útnál. A Gapnél és Benetonnál magasabb árszínvonalon értékesítő Hugo Boss szintén közelebb akarja hozni a gyártást az európai piacokhoz.
A textilipar vándorlása nem kizárólag a koronavírus-járvánnyal van összefüggésben. Az Inditex üzleti modelljének például alapvető eleme a rövid termékciklus és az új kollekciók folyamatos megjelentetése. Ebben a fast fashion modellben a féléves átfutási idő nem megengedhető. Ugyanakkor egy jelentős kapcsolódó jelenség, hogy a nyugati vásárlók számára újabban az árnál kezd fontosabbá válni a minőség.
A harmadik – hasonlóan fontos – jelenség, hogy az ázsiai bérek növekedése évek óta csökkenti a termeléskihelyezés jelentette költségelőnyt. Ezért a textilipar a növekvő bérszínvonalú Kínából például Bangladesbe és Vietnamba vándorolt.
A mozgásokból egyértelműen kiolvasható, hogy a termelés haza- vagy legalábbis közelebb hozásával kapcsolatos kalkulációk nagyon eltérőek lesznek annak függvényében, hogy az adott cég milyen piaci szegmensben és milyen árkategóriában tevékenykedik és milyen versenyképességi erősségekkel bír.
A textil- és készruhaipar általános jellemzői a helyi cégek körében is éreztetik hatásukat. Bakk-Vitális Kinga Mária, a legnagyobb helyi foglalkoztató, a Zarah Moden és a New-Fashion vezérigazgatója kérdésünkre elmondta: bár tavaly mintegy 25 százalékkal csökkentek az eladások az alkalmazott integrált termelési és szolgáltatási modellnek köszönhetően, amely mind a téli, mind a nyári szezon tekintetében a gyors, legtöbb hathetes átfutási időt alkalmazza, a tavalyi elbocsátások után immár a visszaalkalmazás van napirenden (nemrég 90 embert vettek vissza). Ennek köszönhetően az értékesítés zökkenőmentes a németországi üzletekben. Az idei év nagy kihívása inkább az energiaárak elszabadulása lesz – mondta a vezérigazgató.
Az egész országhoz hasonlóan egyébként, ahol az iparág üzleti forgalma mintegy 15 százalékkal zuhant és több száz cég szűnt meg vagy került csődközelbe, Háromszéken is volt tavaly gyárbezárás, elbocsátás. Ennek ellenére az ágazatot segítő kormányzati intézkedés alig történt, a szektor szereplőinek egyik legfontosabb igénye például, hogy az általános forgalmi adót (áfa) kilencszázalékosra csökkentsék, nem valósult meg.
