Vagy konnektor, ahogy Erdélyben emlegetik. Ahonnan az áram jön egy lakásban, ha működtetni akarunk valamit. Mai, merészen lassan csak a számítástechnikára támaszkodva működtetett világunkban időnként eszembe jut, hogy mi történne velünk, ha egyszer csak valaki kihúzná a nagy dugaljból a nagy dugvillát és hirtelen leállna minden.
Nem mese a digitális világ összeomlása – gondolkodott nemrégiben egy jövőkutató, Keleti Arhur, aki közzé is tette véleményét. Ezzel indított: „Végtelenül kiszolgáltatottak vagyunk a digitális infrastruktúrának. Akár egy szupernapvihar vagy más természeti jelenség is tartósan leállíthatja modern civilizációnk virtuális vérkeringését.” Kaliforniai tudósok pedig internet-apokalipszisről beszélnek.
Az ember, amióta létezik, folyamatos küzdelemben áll a természeti jelenségekkel. A mai, úgynevezett online rendszerekkel pedig az a nagy baj, hogy egy teljesen mesterséges alapelven alapulnak, és hogy jelenleg alig állnak összhangban a természettel, energiafelhasználásuk meg óriási. Ezért iszonyúan sebezhetőek is. Gondoljunk csak bele: a telekommunikáció, az adattárolás az egészségügytől a bankokig, a mezőgazdaságtól az oktatásig, a honvédelemtől a terrorizmusig mind lassan teljesen online zajlik, mai járvány dúlta világunkban nagyon sokan otthonról dolgoznak.
Keleti szerint online életünket négy elem befolyásolja: az eszközök, a hálózatok, az adatközpontok, valamint az eszközök, rendszerek gyártása. „Ezeket el lehet szúrni emberi oldalról, természeti oldalról és ezek kombinációjával.” Kibertámadás, természeti katasztrófa, szupernapvihar csak néhány abból, ami bármit bármikor boríthat. Az anyagi kár óriási lehet ilyenkor, az emberi meg felbecsülhetetlen. A mai katasztrófaelhárítási tervek messze nem elegendőek. A rendszer egészének kell ellenállóbbnak lennie, éppen úgy, hogy kisebb, jobban védhető, de a naggyal bármikor összekapcsolható autonóm részekre tagolódik.
Gondoljunk csak az EU-ra! Amíg szuverén nemzetállamok gazdasági közösségeként működött, minden rendben volt. Összeomlás szélére akkor került, amikor az Európai Egyesült Államok hagymázas rémálma felmerült. „Fontos megemlíteni, hogy egyes nemzetállamoknak az internet- és kiber-infrastruktúrájuk függetlenítésére irányuló törekvése tulajdonképpen növeli az internet globális rendelkezésre állását, mivel a teljes rendszert külön kezelhető és működtethető részekre osztja.” Kína és Oroszország már részben vagy egészben megvalósította ezt a koncepciót. Baj esetén meg – amíg a kvantumkutatások eredményt nem hoznak – marad a CB rádió meg a füstjel ad absurdum.
De agyrém a friss Facebook-hír is: megváltozik a neve, Meta lesz az új. Azért kapott új nevet, mert Zuckerberg szerint ez illik a legjobban arra a tervre, hogy a közösségi térből egy „élő-lélegző” világot kíván építeni a virtuális valóságban. Úgy tűnik azonban, hogy a Meta szó hallatán nem mindenhol fognak a metaverzumra asszociálni a felhasználók. A BBC figyelt fel rá, hogy a meta szó héberül halált, halottat jelent. Azaz ez magyarra nagyjából így fordítható le: a Facebook halott. Részemről nyugodjék békében. De akár az ördög is elviheti tőlem… Ám elég időnként csak ennyit tenni: dugaljból dugvilla ki!