Az első világháborút lezáró compiegne-i fegyverszünet aláírásának évfordulóján, csütörtökön megnyílt a nagyközönség előtt a múzeummá alakított Bodrog osztrák–magyar monitorhajó, amelynek belgrádi ágyúlövéseivel hivatalosan kezdetét vette az első világháború 1914. július 28-án.
A sokáig Belgrád mellett veszteglő hadihajó állapota az elmúlt száz évben nagyon leromlott, sokáig kavicsszállító uszályként használták a Száva folyón. A hajó felújítása többször is felmerült, hiszen a Bodrog a szerb és az osztrák–magyar örökség egyedülálló emlékének számít, korábban azonban erre nem volt lehetőség. A felújítás hat évvel ezelőtt kezdődött meg, először a külső munkálatokat végezték el, majd az elmúlt két évben a belső, múzeumi rész kialakítása történt meg.
A hajót 2005-ben részleges örökségvédelem alá helyezték, és ezzel megmentették attól, hogy a bontóba kerüljön, a felújítására azonban csak 2013-ban hoztak létre munkacsoportot. A munkát a vajdasági Apatinban végezték el.
Az eredeti tervek szerint 2018. november 11-én, az első világháború lezárásának századik évfordulóján adták volna át a múzeummá alakított hajót, ám a nagyon alacsony vízállás miatt csak 2019 elején sikerült Apatinból Belgrádba úsztatni, ahol a belső, múzeumi részt kialakították.
A monitor hadihajótípust a sekély vízű kikötőkben és folyókon való használatra fejlesztették ki. A Bodrogot 1904-ben bocsátották vízre az újpesti hajógyárban a legkorszerűbb hajózási és hadi felszereléssel. Belgrádba tíz évvel később, 1914. július 28-án került. A Bodrog vezette az Osztrák–Magyar Monarchia titkos, több ezer katonával végrehajtott támadását, amelynek célja Belgrád elfoglalása volt. A város védői azonban tüzet nyitottak a hajókra, a katonákat szállító hajók felborultak, és mintegy ezren vesztették életüket. A szerb katonák felrobbantották a vasúti hidat is, így akadályozták meg a szárazföldi támadást.
A Bodrog a háború első két évében a Duna szerbiai szakaszán teljesített szolgálatot, majd Romániába vezényelték. A háború végén a visszavonuló hajók védelmét látta el, végül ez lett az egyetlen hajó, amely nem jutott haza, 1918. október 31-én egy homokzátonyon megfeneklett. A szerb hadsereg elkobozta, átnevezte, és Sava (Száva) néven saját szolgálatába állította, így a második világháborúban és azt követően a jugoszláv hadsereg hajójaként működött 1962-es „nyugdíjazásáig”.
