Ugyanis piros-fehér-zöld zászlókkal, szalagokkal, kokárdákkal díszítették fel a várost tavaly a magyar nemzeti ünnep alkalmából. Nem csak abban az évben, azelőtt is, azután is. Nemcsak ott, hanem Sepsiszentgyörgyön is. Nemcsak akkor bírságoltak, hanem azelőtt is, azután is. Ki a felelős? Hát, a polgármester, aki intézkedett, hogy lobogózzák fel a várost. Itt is, ott is, akkor is, azelőtt is, azután is.

A bírságot mindig az éppen regnáló prefektus rótta ki, hívhatják őt bárhogyan. A vád mindig ugyanaz: nem tűztek ki ugyanannyi Románia-zászlót, mint ahány Magyarország-zászlót, márpedig a törvény ezt előírja.

A megbírságolt polgármester értelemszerűen igazát keresi, s hol másutt, csak egyetlen helyen lehetséges, a bíróságon: megtámadja a szabálysértést megállapító jegyzőkönyvet.

Aztán hiába jelzi, hogy a jogszabály állami zászlókról beszél, miközben ő nem Magyarország zászlaját, hanem a magyar nemzet zászlaját tűzette ki. Nem tehet arról, hogy a magyar állami és nemzeti zászló nem különbözik egymástól, hanem ugyanolyan. A három egyenlő szélességű, piros, fehér és zöld vízszintes sávból álló zászló egyaránt lehet a magyar állam és a magyar nemzet jelképe. Csak hozzáállás kérdése, hogy ki mikor minek látja.

Nálunk meg mindig a hozzáállással van baj. Mert minden alkalommal úgy állnak hozzá, hogy meg kell leckéztetni a polgármestert s a gesztus által a magyarságot.

Mert mi lenne, ha március 15-e alkalmából a fellobogózott városban nem történne semmi különös? Azaz a magyarság nyugodtan megülné nemzeti ünnepét, nem zavarná azt meg senki. Nem dőlne össze a világ, sem Románia, de még a prefektúra sem omlana össze egy nemzet trikolórjától.

Mi lenne, ha a harmadik évezredben, a 21. század 21. évében végre már normálisan egymás mellett tudnánk élni? Mert normális együttélésről ilyen körülmények között még csak álmodni sem lehet.

A történtekért nem a prefektusok a fő vétkesek – bár felelősség persze terheli őket is –, hanem akik elrendelik a bírságolást.

Egyértelmű, hogy a hatalmi ágak szétválasztása nem történt meg. Hisz nemcsak a központi adminisztrációt irányítják kézi vezérléssel, hanem az igazságszolgáltatást is. Nemcsak zászlós, hanem visszaszolgáltatási ügyekben is. Nem kívánunk erről leltárt vonni, csak a legutóbbi eseteket tekintsük: a kolozsvári Marianum meg a gyulafehérvári Batthyáneum ügyét, amikor végleges és visszavonhatatlan ítéletet hoztak arról, hogy nem szolgáltatják vissza a javakat a római katolikus egyháznak.

Hogyan legyen még bizalma az embernek a román igazságszolgáltatásban?!