Eleve nevetséges három-, sőt, hétévi stabilitást ígérni ebben az országban, ahol az elmúlt hét év végén már a nyolcadik kormányfő készül felesküdni az alkotmányra, és ő is úgy, hogy másfél év múlva (elvileg) átadja a helyét a főellenségből fő szövetségessé váló párt jelöltjének. Ezt a választás nélküli hatalomváltást úgy próbálják eladni az embereknek, mintha nem tudnák, hogy ilyen kormányalakítási lehetőség nem szerepel az alkotmányban, tehát 2023 nyarán a most kinevezett, színeiben liberális kormányfő vagy lemond, vagy pedig lemondatják. Egy biztos: a szociáldemokraták nem fognak habozni, hiszen már saját kormányfőjüket is buktatták meg. Most ismét futtatják, forog a kerék.

Nálunk gyorsabban is a kelleténél: legkésőbb másfél év múlva újabb kormányváltásra számíthatunk, a szokásos menetrenddel, újratárgyalt programmal és főleg újraosztott tisztségekkel – ha kihúzza addig ez a nagykoalíció, mert a liberálisok már most elégedetlenek. Remélték, hogy át tudják verni a szociáldemokratákat, de csúnyán melléfogtak (ezzel is): vezető kormánypártból másodhegedűssé váltak. A kormányfőt ugyan ők adják, de elveszítettek néhány komoly pozíciót: a pénzügyi, a honvédelmi, a mezőgazdasági, a munkaügyi és a művelődési minisztériumot, a kormányfőtitkárságot, 13 államtitkárt, a képviselőház vezetését, 17 törvényhozójukat – akik a pártból kilépett Ludovic Orbannal együtt ellenzékbe vonulnak – és választóik igen jelentős részét. Mindezt nem ellensúlyozza, hogy az igazságügyi és az európai alapok tárcája, illetve a szenátusi elnökség hozzájuk kerül a Mentsétek meg Romániát Szövetségtől. A PNL ,,nyertes csapata” önmagát csapta be a legjobban, bár egyesek még most is azzal hitegetik magukat, hogy másfél év alatt megint fordul a kerék, ismét felülkerekednek, és a kör végül mégis számukra előnyösen csukódik be.

Valójában több kört is futnak egyszerre (és velük együtt sajnos mi is): a Cîțu-kormány bukása volt az első, 2023-ig nyújtanák a másodikat, a harmadik távolabbról, a 2012-es szociál-liberális választási szövetség (USL) létrehozásától indul, amikor szintén kétharmados többségük volt. Ígértek akkor is alkotmánymódosítást, régiósítást, reformot, kórházat és autópályát, aztán semmi sem lett egyikből sem. Nem is szeretik emlegetni azt a nagy nekifutást, pedig tanulhatnának a hibáikból, ha már (9 év után) ugyanoda értek vissza, ám sajnos nem ezt látjuk, hanem azt, hogy valósággal megátalkodottan ragaszkodnak a tévedéseikhez (a szociáldemokraták is, akik újra elővették már levitézlett politikusaikat). A legnagyobb kör valószínűleg a 2024-es választásokkal zárul, amikor a PNL ismét ott lesz, ahol 31 évvel ezelőtt volt, valami 7 százalékon, és ennek is örülhet, a kommunista utódpárt pedig újfent egyeduralkodóvá válhat, és örülni fogunk, ha nem kell szélsőségesekkel szövetkeznie a parlamenti többségért. Szédület! Ki fogja ezt a körhintát megállítani?