Farkas Réka
Jó dolog egy új kormány megalakulása, annyi ígéret, szép terv hangzik el, hogy az egyszerű halandó akár el is hihetné: érte, jólétéért tevékenykednek majd az épp hivatalba lépő politikusok. Hallhatja mindazt, szépen lajstromozva, amiről maga is tudja, hogy szükséges lenne a haladáshoz, fejlődéshez. Jobb életről, építkezésről, méltányos bérezésről, nyugdíjakról, autópályákról, új kórházakról, szakszerű egészségügyi ellátásról, színvonalas oktatás megteremtéséről, magyarán: a szebb jövőről szól minden új kabinet beiktatása. Hitről, reményről, tenni akarásról.
Sokszor láttuk ezt már az elmúlt harminc év során, és ugyanannyi csalódás kísérte az összes próbálkozást. Csak a közelmúltra tekintsünk vissza. 2016-ban a szociáldemokraták elsöprő győzelmét hozta Liviu Dragneának és csapatának hatalmas ígérethalmaza. Aztán néhány juttatás megemelésén túl többre nem futotta, felemésztette a kormányzást az igazságszolgáltatás megrendszabályozásáért vívott harc, fontosabb volt néhány korrupt vezető bőrének mentése, mint az ország ügye. 2020-ban új remény ígéretével került hatalomra Klaus Iohannis kormánya, a győztesnek kikiáltott liberálisok az USR-vel karöltve Románia megmentésére szegődtek, de csak botrányok sorozatát kaptuk, válságból válságba sodródtunk. És most itt van az új nagykoalíció, gyakorlatilag ugyanazokból, akik eltékozolták az elmúlt hat (és harminc!) esztendőt, immár összefogva, együtt ígérik a szebb jövőt. És ott van utánfutóként ismét az RMDSZ, aki mindig a győztesek mellé csapódva próbál fölözni valamit a hatalmas tejes fazékról. Egy természetellenes társulás próbálja elhitetni velünk, hogy ezúttal másképp lesz.
Minden kormányprogramból kiderül, hogy jeles politikusaink pontosan tudják, mit kellene tenniük, mire lenne szükség, aztán ahogy telnek a hónapok, úgy merülnek feledésbe a papírra vetett tervek. Vagy tudásuk, képességük nem elegendő életbe ültetésükhöz, vagy a személyes és pártérdekek válnak fontosabbá. Minden alkalommal megpróbálják elhitetni velünk, hogy ezúttal másképp lesz, aztán ugyanazt kapjuk: csalódást. És ezúttal a buktatók felszínre kerülésének esélye a korábbi alkalmakénál is nagyobb.
A hosszan elhúzódó politikai válság után már annak is örvendhetünk, hogy egyáltalán született valamilyen megoldás, hisz a nyugdíjak, az állami alkalmazottak fizetése is veszélyben volt. A rosszul kezelt járványhelyzet sok ezer halálos áldozata, az elszabadult infláció ékesen tükrözik, mit okoz a politikusi önzés, marakodás. Ha hosszú távú fejlődést nem is várhatunk, de a tegnap beiktatott új kormány talán segít viszonylag ép bőrrel túlélni az előttünk álló telet. Tünékeny, pillanatnyi remény, de ez is valami.
